A könyv eleje: Összefoglaló - BEVEZETÉS - FARKAS András

Dr. Farkas András (1949-2023)

Összefoglaló

Bevezetés

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (BME) a Távközlési és Mesterséges Intelligencia Tanszéken (TMIT) Dr. Varga Pál tanszékvezető professzor úr szervezésében tartott Mesterséges Intelligencia előadássorozat egyik előadása címe volt:  “M.I.: Az ember tragédiája?” Az előadók az alkalmazások különböző jellemzőiről beszéltek, kiemelve a jövőre való figyelést, a rendszerben gondolkodást, az interdiszciplinaritást, a globális optimumra való törekvést és a stratégiai gondolkodást. Az előadás-sorozat sokoldalúan bemutatja az Mesterséges Intelligencia szerepét a szervezetek és a vállalatok működésében, a mindennapi élet megváltoztatásában. Új korszak kezdődik. Az àttörés! A tudásközösségre építő szervezeti innovációk korszaka! Ebben a változásban az egyetemek a zászlóshajók.

Az áttörés jellegzetessége: Nagy változások - és ami nem!

Az AI (mesterséges intelligencia) hatalmas változásokat hoz számos területen, de vannak olyan dolgok, amelyeken nem fog változtatni. Íme néhány példa:

1. Természeti világ és annak szépsége: Az AI nem változtatja meg a természet szépségét és értékét. Bár használható a természet védelmére és fenntarthatóságának elősegítésére, az AI nem tudja megváltoztatni vagy helyettesíteni a természet csodáit.
2. Értékrend és erkölcs: Az AI nem rendelkezik saját értékrenddel vagy erkölcsi iránytűvel. Bár segíthet bizonyos döntésekben, az erkölcsi ítéletek meghozatalában az emberi tényező továbbra is alapvető fontosságú marad.
3. Emberi érzelmek és kapcsolatok: Az AI nem képes igazán megérteni vagy átélni az emberi érzelmeket, és bár segíthet bizonyos interakciókban, az emberi kapcsolatok mélységét, empátiáját és érzelmi intelligenciáját nem helyettesítheti.
4. Közösségi élet: Az AI nem képes helyettesíteni a valódi közösségi életet és az emberek közötti interakciókat. Az emberi társadalmaknak szükségük van az együttlétre, az élő kommunikációra, amelyet a technológia nem tud teljesen pótolni.
5. Művészi kreativitás és kifejezésmód: Bár az AI képes alkotni zenét, képeket vagy akár irodalmi műveket, az emberi kreativitás és a művészeti kifejezésmód mélysége és eredetisége egyedi marad. Az emberi művészet mögött meghúzódó személyes tapasztalatok és érzelmek nem reprodukálhatóak teljesen egy AI által.

Ezek olyan területek, ahol az emberi jelenlét, intuíció, érzelmek és értékek mindig is meghatározóak maradnak, és ahol az AI csak kiegészítő, de nem helyettesítő szerepet játszhat.

Kihívások és lehetőségek

A diploma tartalma és a szakmai ismeretek gyorsan változnak, így az élethosszig tartó tanulás elengedhetetlen. Az egyetemen a verseny az oktatók és tanszékek között állandó. Az egyetemek a történelmi múltra és a Mesterséges Intelligencia terén elért eredményekre építenek. A BME mérnökei és oktatói jelentős fejlesztéseken dolgoznak, az “AI mérnök” képzés elindítása is csak idő kérdése.

Az egyetemek szerepe a jövőben

Az egyetemek biztosítják az iskolateremtés folyamatát, ahol a tudás és inspiráció együtt van jelen. Az oktatás és alkotómunka helyzete jelentősen megváltozott, a hálózat és a Mesterséges Intelligencia új alapokra helyezi az egyetemi oktatást. A jövő egyetemén a hallgatók közreműködőkké, majd a legjobbak munkatársakká válnak. A tanszékek az iparral együttműködve,  ALUMNI tudásközösségben, hálózatos innovációs ökoszisztémában oktatnak, kutatnak, és fejlesztenek.

A jövő egyetemi oktatása

Az oktatók videó pitch-ekkel mutatják be munkájukat, hogy megnyerjék a hallgatókat a közös fejlesztésre. A jövő egyetemei a hálózatos tudástranszfer és alkotómunka komplex rendszerei lesznek. Az oktatók és hallgatók szabadon csatlakozhatnak innovációs témákhoz és közösségekhez. 

A HIT modell építése és TUDÁSKÖZÖSSÉG szervezése

A HIT (Hálózatos Iskolateremtő Tudásközösség) modell alapja a Hálózat, az Iskolateremtő és a Tudásközösség. Az AI készített háromszög alapú ábra, a kezdőbetűkből adódó HiT modell célja, hogy növelje az innovációs ökoszisztéma eredményességét. Centrumában az iskolateremtő van. Az egyetemek és vállalkozások területén egyaránt működtethető, ahol a hálózatban a TUDÁSKÖZÖSSÉG tagjai megosztják tudásukat és tapasztalataikat, közösen dolgoznak projekteken.

Műhelyszintű AI Innovációs Menedzsment

A tanszékek szintjén az AI Innovációs Menedzsment támogatja  az innováció elősegítését, irányítását és optimalizálását. Az AI technológiák adatgyűjtéssel, ötletgenerálással, prototípus-készítéssel és kockázatkezeléssel támogatják az innovációs projekteket.

Az LMS és az AI integrációja

Az LMS (Learning Management System) rendszerek, mint a Moodle, lehetővé teszik az oktatási tartalmak létrehozását, terjesztését és adminisztrációját. Az AI technológiák integrálása ezekbe a rendszerekbe javítja a tanulási folyamatokat és támogatja a hallgatókat.

Az AI asszisztens

Az AI asszisztens szinte minden tevékenységben közreműködik, jelentős terheket vállalva. Az online folyamatok mellett változatlanul fontos szerepet játszanak a személyes kapcsolatok és közösségépítő rendezvények.

A “Hídépítő Körök” szükségessége

Néhány idézet híres gondolkodóktól, amelyek illeszkednek ehhez a témához:

1. Steve Jobs (Apple társalapítója):

   „Meg kell értened, hogy a felhasználói élmény nem csak egy funkció, hanem az összes funkció együtt. Ez az élmény hídja az alkalmazástól az alkalmazóig." 

   Steve Jobs arról volt híres, hogy nagy hangsúlyt fektetett a felhasználói élményre, és ez a nézőpont jól mutatja, hogy ő maga is látta a szükséges hidat a fejlesztők és a felhasználók között.

 2. Bill Gates (Microsoft társalapítója):

  „A szoftver arról szól, hogy képes legyél megvalósítani azt a hidat, amelyen az emberek át tudnak menni problémáik és a technológia által kínált megoldások között."  

   Gates szavaiból is kitűnik, hogy a szoftvereknek és a fejlesztőknek hidat kell képezniük az emberek igényei és a technológiai lehetőségek között.

3. Jeff Atwood (a Stack Overflow és a Coding Horror blog társalapítója):

   „A legjobb kódok azok, amelyek megkönnyítik az emberek életét, hidat képezve a bonyolult technológia és a mindennapi felhasználók között."  

 Atwood is hangsúlyozza, hogy a fejlesztőknek olyan megoldásokat kell kínálniuk, amelyek segítik a felhasználókat, ezzel is hidat építve közöttük.

4. Martin Fowler (szoftverfejlesztési guru):

   „Az igazi szoftverfejlesztési kihívás nem a kód írása, hanem a kommunikáció és az együttműködés – a híd megépítése a fejlesztői szoba és a valós világ között."  

Fowler felhívja a figyelmet arra, hogy a kommunikáció és az együttműködés fontosságára.

5. Ken Thompson (Unix operációs rendszer társalkotója):

  „A legnagyobb hibát az jelenti, ha a fejlesztők nem építenek hidat a saját világuk és a felhasználók világa között."     

Thompson hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a fejlesztők alaposan megértsék a felhasználók világát, mert csak így képesek számukra valódi értéket teremteni. 

Az idézetek jól tükrözik azt a közös célt, amit mind a fejlesztőknek, mind az üzleti döntéshozóknak szem előtt kell tartaniuk: a technológia és az emberi igények közötti híd megteremtését, hogy a végtermék valóban hasznos és értékes legyen a felhasználók számára. 

A hidépítés a jelen és a jövő között egy olyan fogalom, amely szimbolikus és spirituális értelemben mély jelentőséggel bír. Átvitt értelemben a hidépítés azt jelenti, hogy egy közösség, például a BME, olyan alapokat teremt a jelenben, amelyek biztosítják a jövőbeni sikerességet, fejlődést és fenntartható növekedést. Ez a folyamat biztosítja a folytonosságot és a stabilitást, amely átsegíti a közösséget a jövő kihívásain, és segít elérni a kitűzött célokat. A hidépítés tehát a jelenben kezdődik, de a jövő sikeréhez és fejlődéséhez vezet. Fontos szervezési tevékenységek:

1. Oktatás és készségfejlesztés: Fontos beépíteni az AI-val kapcsolatos tudást és készségeket az oktatási rendszerekbe, hogy a jövő munkaereje felkészült legyen a technológiai változásokra.
2. AI alkalmazások fokozatos bevezetése: Az AI megoldások fokozatos integrálása a meglévő rendszerekbe fontos lépés. A vállalatok kisebb lépésekkel kezdhetik, majd fokozatosan bővíthetik az AI használatát.
3. Etikai és szabályozási keretek: A jövő biztonságos és felelős AI alkalmazásához szükség van etikai irányelvekre és szabályozási keretekre, amelyek megakadályozzák a társadalmi károkat.
4. Innováció és kutatás: A folyamatos innováció és kutatás révén a technológiák érettebbé válhatnak, és szélesebb körben alkalmazhatók lesznek a jövőben.
5. A BME megújulásának folyamata: Az egyetem célja a hosszú távú versenyképesség és fenntartható fejlődés biztosítása, amely magában foglalja az oktatás, kutatás, infrastruktúra és közösségi élet fejlesztését. 

Az első lépés a „MI Hídépítő Körök” létrehozása, amelyek nem más mint interdiszciplináris teamek, amelyek aktív munkájukkal elősegítik a megújulást az egyetem részeiben és egészében.

A megújulás és az Áttörés Menedzsment

A szervezet megújulása és az áttörés menedzsment szorosan összefüggnek egymással, mivel mindkettő alapvető a szervezeti fejlődés és a hosszú távú siker szempontjából. Az alábbiakban bemutatjuk, hogyan kapcsolódnak egymáshoz ezek a fogalmak:

1. Szervezeti megújulás

A szervezet megújulása az egyetem azon képessége, hogy alkalmazkodjon a változó környezeti feltételekhez, reagáljon az új kihívásokra, és kihasználja a lehetőségeket. Ez a megújulási folyamat magában foglalhatja a szervezeti struktúra és kultúra, a technológiai megoldások vagy a stratégiai célok átalakítását. A megújulás lehet folyamatos, inkrementális változás, vagy drasztikusabb átalakulás, amely jelentős újítást hoz a szervezet életébe.

2. Az Áttörés Menedzsment

Az Áttörés Menedzsment (breakthrough management) azon menedzsment gyakorlatok összessége, amelyek célja, hogy jelentős előrelépést, ugrásszerű fejlődést érjenek el a szervezet teljesítményében. Ez gyakran radikális innovációval, új stratégiák bevezetésével vagy a meglévő folyamatok drámai javításával jár. Az áttörés menedzsment célja, hogy a szervezetet egy új szintre emelje, ahol jelentős versenyelőnyt érhet el. Az “áttöréses menedzsment” olyan innovatív megközelítést jelent, amely nemcsak kisebb javításokat céloz meg, hanem alapvetően új megoldásokat keres egy adott probléma kezelésére. Az ilyen fejlesztések gyakran nagy hatással vannak akár az egész társadalomra:  Az oktatásra, Az adott iparágra vagy technológiai területre, és új szabványokat állíthatnak fel. Jellemzői:

• Innováció fókusza: Az áttöréses menedzsmet olyan stratégiákat foglal magában, amelyek az innováció elősegítésére és támogatására összpontosítanak. Ezek a stratégiák magukban foglalják az új ötletek ösztönzését, a kreativitás támogatását, és olyan környezet megteremtését, ahol a kockázatvállalás elfogadott.
• Gyors iteráció: A projektek gyakran gyors iterációkat és tesztelési ciklusokat igényelnek, hogy gyorsan felismerjék, mi működik és mi nem. Ez lehetővé teszi az azonnali alkalmazkodást és a fejlesztési folyamat optimalizálását.
• Multidiszciplináris megközelítés: Mivel az áttöréses menedzsmet gyakran több tudományterületet és szakértelmet igényelnek, fontos, hogy a csapatokat különböző háttérrel rendelkező szakértőkből állítsák össze, hogy több perspektívát tudjanak bevonni a problémamegoldásba.
• Rugalmas irányítás: Az áttöréses menedzsmenthez rugalmas irányítási struktúrák szükségesek, amelyek lehetővé teszik a gyors döntéshozatalt és a változó körülményekhez való alkalmazkodást. Ez gyakran magában foglalja az agilis módszertanokat vagy más modern projektmenedzsment megközelítéseket.
• Kockázatkezelés: A projektek gyakran magas kockázattal járnak, ezért a kockázatkezelés kulcsfontosságú. Ez magában foglalhatja a kockázatok azonosítását, azok hatásának minimalizálását és megfelelő válaszstratégiák kidolgozását.

Az áttöréses menedzsmet tehát olyan összetett folyamat, amely különleges figyelmet igényel az innováció, a gyors adaptáció, a multidiszciplináris együttműködés és a rugalmas irányítás terén. Az ilyen fejlesztések alapvetően új és jelentős eredményekhez vezethetnek egy adott területen, a felsőoktatásban.

3. Az  AI áttörés menedzsment

Az „AI áttörés menedzsment” azokat a stratégiákat, folyamatokat és keretrendszereket foglalja magában, amelyek segítségével kezelik és irányítják a mesterséges intelligencia jelentős előrelépéseinek fejlesztését, bevezetését és társadalmi hatásait. Ezek az áttörések lehetnek új algoritmusok, hatékonyabb gépi tanulási modellek, robotikai fejlesztések vagy más jelentős AI-innovációk, amelyek képesek átalakítani a társadalmat, az iparágakat, a gazdaságokat és a mindennapi életet.  Néhány fontos szempont az AI áttörés menedzsmenttel kapcsolatban:

Azonosítás és Értékelés

• Kutatás, Fejlesztés és Innováció (K+F+I): A mesterséges intelligencia kutatásának élvonalában maradva azonosítani kell azokat a feltörekvő technológiákat, amelyek áttöréssé válhatnak.
• Megvalósíthatósági elemzés: A technikai megvalósíthatóság, a potenciális hatás és a hatásainak értékelése.

Stratégiai Tervezés és Fejlesztés

• Innovációs stratégia: Az áttörések integrálása az egyetemi stratégiába, figyelembe véve a hosszú távú célokat és a piaci versenyt.
• Kockázatkezelés: A technológiai, piaci és etikai kockázatok feltérképezése és kezelése.

Implementáció

• Prototípus készítés: Gyors kísérletezés és prototípus fejlesztés az ötletek tesztelésére.
• Piacra lépés: A technológia bevezetése és skálázása a piacon, a felhasználói visszajelzések figyelembevételével.

Monitorozás és Optimalizálás

• Teljesítmény mérés: A technológia hatásának és teljesítményének folyamatos nyomon követése.
• Folyamatos fejlesztés: Az AI technológiák folyamatos javítása és optimalizálása a változó piaci és technológiai környezetben.

Etikai és Társadalmi Hatások

• Etikai irányelvek: Az AI fejlesztés etikai irányelveinek kidolgozása és betartása.
• Szabályozás és jogi megfelelés: A releváns szabályozások és törvényi követelmények figyelembevétele.

Az AI áttörés menedzsment célja, hogy az új technológiák ne csak technikai szempontból legyenek sikeresek, hanem társadalmilag és gazdaságilag is fenntartható módon kerüljenek alkalmazásra.

4. A komplexitás 

• Kultúra és vezetés: Szükség van egy olyan vezetési és szervezeti kultúrára, amely támogatja a változást, a kockázatvállalást és az innovációt. A vezetőknek kulcs szerepük van abban, hogy támogassák és irányítsák ezeket a folyamatokat.
• Versenyképesség: A szervezet megújulása elengedhetetlen ahhoz, hogy a szervezet versenyképes maradjon, különösen egy gyorsan változó piaci környezetben. A menedzsment pedig segít a versenyképességet fenntartani és növelni.
• Fenntarthatóság: A szervezeti megújulás és az áttörés menedzsment együttesen biztosíthatják, hogy a szervezet ne csak egyszeri, hanem folyamatosan megújuló, fenntartható módon működjön, hosszú távon is képes legyen alkalmazkodni és fejlődni.

A szervezeti megújulás és az áttörés menedzsment egymást kiegészítő folyamatok, amelyek együttes alkalmazása lehetővé teszi a szervezet számára, hogy ne csak túlélje a változásokat, hanem aktívan alakítsa is a jövőjét.

A “BME MIK” létrehozásának nagyvonalú terve

A felsőoktatás szervezetében jelenleg több tényező okán “Áttörés menedzsmentre” van szükség, amely párhuzamosan a BME szervezeti megújulását is szolgálja. Az tervezett ZRt lehetővé teszi saját kutatás-fejlesztés-innovációs szervezet kialakítását, amelynek célkitűzése lehet meghatározott produktum (termék, technológia, szervezet és rendszer) hatékony, piacképes  létrehozása a meglévő és szükség esetén új erőforrások bevonásával. A BME MI Központ – kulcsszerepet játszhat a megújulásban, sőt a magyar felsőoktatás átalakulásának egyik meghatározó motorjává válhat. Példaértékű kezdeményezésként jelentős tőkebevonásra is jogosult lehet. A központ legalább 100 tehetséges oktatót és kutatót foglalhat magában, akik átmenetileg minimálisra csökkenthetik oktatói feladataikat, hogy munkaidejük egy részét a felsőoktatás megújításának szenteljék. Ők a szervezeti innováció kulcsszereplői, akik szakértelmükkel és elhivatottságukkal hozzájárulnak a jövőorientált fejlesztésekhez. 

A BME MIK létrehozásának elképzelése:

1. Vízió és küldetés

Vízió: A MIK egy olyan innovációs és kutatási központ létrehozása, amely a BME szervezeti megújulásának motorja, valamint a magyar felsőoktatás és kutatás-fejlesztés nemzetközi versenyképességének kulcsfontosságú szereplője lesz. Küldetés:

• Innovatív termékek, technológiák, szervezeti megoldások és rendszerek létrehozása.
• A kutatás-fejlesztés-innováció (KFI) támogatása és piacképessé tétele.
• Erőforrások hatékony bevonása, új finanszírozási modellek és partnerségek kialakítása.
• Oktatók és kutatók támogatása az oktatás és kutatás integrált fejlesztésében.

2. Stratégiai célkitűzések

Szervezeti átalakulás:

• A BME szervezeti megújulásának keretein belül  Zrt. ÖNÁLLÓ SZERVEZET alapítása, amely kezeli a kutatás-fejlesztési forrásokat és projekteket.
• Hatékony ÁTTÖRÉS menedzsment struktúra kialakítása az átláthatóság és eredményesség érdekében.

Innovációs és piaci orientáció:

• Piacképes termékek és technológiák fejlesztése, amelyek közvetlenül szolgálják a magyar gazdaság és társadalom fejlődését.
• Spin-off cégek létrehozása és iparági kapcsolatok erősítése.

Emberi erőforrások fejlesztése:

• Legalább 100 tehetséges oktató és kutató bevonása, akik FŐMUNKAIDŐBEN  a központ fejlesztési céljaira fókuszálnak.
• Rugalmasság biztosítása az oktatók számára, hogy kutatásaikra koncentrálhassanak.

1. Tőkevonzás és fenntarthatóság:

• Befektetők és pályázati források bevonása a működés fenntarthatósága érdekében.
• EU-s és hazai innovációs alapokból történő finanszírozás maximalizálása.

3. Vezetői koncepció – Az elfogadtatàs stratégiája

A vezetés szerepe: A BME MIK vezetése olyan irányító testületet és menedzsment struktúrát igényel, amely képes kezelni az átalakulás komplexitását és dinamizmusát.

Transzparens vezetési modell:

• Nyílt kommunikáció és partnerségi alapon történő döntéshozatal.
• A munkatársak folyamatos tájékoztatása a változások hátteréről és céljairól.

Innovatív vezetői kompetenciák:

• Agilitás: Gyors reagálás a technológiai és szervezeti változásokra.
• Stratégiai gondolkodás: Hosszú távú tervek kidolgozása.
• Projektalapú működés: Hatékonyság és eredményorientált szemlélet.

Elfogadtatási folyamat:

• Stakeholderek bevonás: Oktatók, kutatók, hallgatók és ipari partnerek aktív részvételének biztosítása a döntéshozatalban.
• Pilot programok indítása: Kísérleti projektek elindítása az új modell tesztelésére.
• Visszacsatolás és finomhangolás: Folyamatos értékelés és alkalmazkodás az eredmények alapján.

Kulcsfontosságú eredményességi mutatók (KPI-ok):

1. Tudományos és ipari hatékonyság:

• Publikációk száma és minősége (H-index, impakt faktor)
• Szabadalmak és prototípusok száma.
• Ipari együttműködések és szerződések értéke.

2. Szervezeti és oktatási eredmények:

• Oktatási innovációk és tananyagfejlesztések száma.
• Továbbképzési programok és kurzusok elindítása.
• Hallgatói projektek és startup-ok támogatása.

3. Gazdasági és társadalmi hatás:

• Pályázati források és befektetések összege.
• Foglalkoztatási hatások és új munkahelyek teremtése.
• Fenntartható fejlődést szolgáló projektek aránya.

Hosszú távú jövőkép

A BME MIK nem csupán a műszaki felsőoktatás megújításának eszköze, hanem egy példamutató központ, amely a kutatás-fejlesztés és innováció iránt elkötelezett szereplővé válik.

• Nemzetközi elismertség: Az európai innovációs térkép meghatározó szereplőjévé válik.
• Oktatási kiválóság: A legújabb technológiák és módszertanok meghonosítása.
• Fenntarthatóság és társadalmi felelősségvállalás: A zöld technológiák és társadalmi innovációk fejlesztésének zászlóshajója.

Összefoglalás: A BME MIK az erőforrások centralizàlása, létrehozása, amely  nem csupán szervezeti változást jelent, hanem egy új szemléletmód bevezetését is, amelyben az oktatás, a kutatás és az ipari innováció szorosan összekapcsolódik. És mindez egyben erős motor!  Az elfogadtatásának a kulcsa a transzparens döntéshozatal, az érintettek bevonása és a folyamatos fejlődés támogatása. Ez a koncepcióvázlat nemcsak a BME szervezeti megújulását szolgálja, hanem beválása után példát mutat a magyar felsőoktatás jövőbeli fejlődésére is. A fentieket előmozdítja: 

Az AI képzés a felsőoktatásban, áttörés menedzsment 10 területen

A mesterséges intelligencia (AI) nyílt rendszer, amelynek lényegében nincsenek határai. Alkalmazási területei rendkívül széleskörűek – gyakorlatilag mindenhol jelen lehet, ahol intelligenciára van szükség. Hatása kiterjed a társadalmi rendszerekre is. Jelentős változásokat involvál, amelynek alapjai megmutatkoznak abban is, hogy az AI lényegében egy olyan módszer, amely alkalmas a világhálón található Big Data kezelésére és elemzésére, új irány szabva - az oktatásba, például a tehetségek kiválasztására - valamint robotok irányítására. Képes megteremteni a közösségek kommunikációját, támogatni a kutatást, fejlesztést és innovációt. Alkalmazható a pénzügyi és gazdasági folyamatokban, a NAV, a társadalmi élet szervezésében, a közép és felsőfokú oktatásban, a közlekedésben, a városok működtetésében, valamint az egészségügyi rendszerek támogatásában is. A személyes adatokra épített nagy rendszerek elemzése és következtetések levonása a minden területen a horizontot jelentősen növeli. A mesterséges intelligencia (AI) fejlesztéséhez és alkalmazásához különféle szakemberekre van szükség, akik biztosítják a rendszerek hatékony tervezését, működtetését és karbantartását. Az alábbiakban felsorolom a legfontosabb szakmai területeket:

1. Adattudósok (Data Scientists)

Feladatuk: Nagy adathalmazok (Big Data) elemzése, feldolgozása, minták és trendek felismerése. Szükséges készségek: Statisztika, adatbányászat, gépi tanulás, programozási nyelvek (pl. Python, R).

2. Gépi tanulás mérnökök (Machine Learning Engineers)

Feladatuk: Gépi tanulási modellek fejlesztése, tesztelése és optimalizálása. Szükséges készségek: TensorFlow, PyTorch, algoritmusok, neurális hálózatok ismerete.

3. Adatmérnökök (Data Engineers)

Feladatuk: Adatok gyűjtése, tárolása és előkészítése elemzéshez. Szükséges készségek: Adatbázis-kezelés (SQL, NoSQL), adatfeldolgozó rendszerek (Hadoop, Spark).

4. Szoftvermérnökök (Software Engineers)

Feladatuk: Az MI-alapú alkalmazások fejlesztése és integrálása különböző rendszerekbe. Szükséges készségek: Programozási nyelvek (Java, C++, Python), API-fejlesztés, rendszertervezés.

5. Robotikai mérnökök (Robotics Engineers)

Feladatuk: Fizikai robotok irányítására és vezérlésére szolgáló MI-rendszerek fejlesztése. Szükséges készségek: Szenzorok, vezérlőrendszerek, beágyazott rendszerek ismerete.

6. Üzleti elemzők (Business Analysts)

Feladatuk: Az MI alkalmazási lehetőségeinek felmérése az üzleti folyamatokban. Szükséges készségek: Adatértelmezés, piackutatás, döntéshozatali modellezés.

7. Adatvédelmi szakértők (Data Privacy and Security Experts)

Feladatuk: Az adatok védelme és a jogszabályoknak való megfelelés biztosítása. Szükséges készségek: GDPR, IT-biztonság, adatkezelési protokollok ismerete.

8. Etikai szakértők (AI Ethics Specialists)

Feladatuk: Az MI használatának társadalmi és etikai kérdéseinek kezelése. Szükséges készségek: Jogi ismeretek, etikai kódexek alkalmazása.

9. Kutatók és fejlesztők (AI Researchers)

Feladatuk: Új algoritmusok és technológiák fejlesztése. Szükséges készségek: Matematikai modellezés, kísérleti tervezés, publikációk készítése.

10. Projektmenedzserek (AI Project Managers)

Feladatuk: Az AI-projektek tervezése, irányítása és végrehajtása. Szükséges készségek: Agilis projektmenedzsment, költségvetés-tervezés, kommunikációs készségek.

Ismerten az AI rendszerek létrehozása és működtetése multidiszciplináris csapatokat igényelnek. Az adattudománytól a robotikán és szoftverfejlesztésen át az etikai és adatvédelmi szempontokig számos terület szakértőire van szükség a fenntartható és megbízható AI-megoldások megvalósításához. A felsorol területek összetettsége kari, sőt egyetemi összehangolást kívánnak. Az alkalmazások nagyszáma (200 körüli) és - legalább a piacképes gazdasági - területeken hatékony elterjesztése felelősöket, AI szervező mérnököket, ezért specialista, posztgraduális képzést igényel, amelynek feltélei (indokoltan!) szoftver környezetben lehetséges. A feltételek a BMEn adottak, Pl. A VIK-en a HIT PARIPA képzésben és a TMiT-en prompt engineering képzésben is.

Az iskolateremtők 

(Az alábbi írás: A Köztársasági Elnök ajánlása “Az iskolateremtő Kindler József professzor” c. könyvben, az Iskolateremtők könyvsorozatban )

Itt sorakoznak, betűrend szerint, a pálya- és harcostársak, egyívású és a tanítványokból lett tanár-kollégák, gazdasági vezetők és elméleti emberek. Sokan a sokkal többől, akikben nem kövekre vagy tövisek közé esett az elvetett mag. Egy szubjektív Festschrift, amelyben a sokféle nézetből és megvilágításból – publikációkra, előadásokra, módszertani követelményekre, intézmények és szakmai összefogások szervezésére emlékezve –egyértelműen kirajzolódik Kindler József tudósi és tanári műve. De ennél több is: emberi tartása és erkölcsi megalapozottsága – amint ez sok apró gesztusból, megjegyzésből, emlékből összeáll. Hiszen a jó tanár minden megnyilvánulásával, egyszerűen puszta létével hat, nevel és tanít. Végül is ez az értelme az iskolateremtők könyvsorozatnak: a nagy tanáregyéniségek bemutatása megerősítést és reményt ad. És ha az emlékezések hitelesen csengenek, az is munkájuk jutalma.

Nem tartozom a fenti szakmai társaságba. Nekem, és sokunknak, „csak” a személyes ismeretség, ritkább, alkalomszerű találkozások, esetleg közös vagy átfedő körök jutottak – mint például a Duna Kör. Akkor jóval fiatalabb volt, mint én most – de egyértelműen a „nagy öregek” közé tartozott. Azóta is mindig régimódi viharkabátos alakja jelenik meg előttem – s a belőle áradó meggondoltság és megalapozottság. Bizony, ahhoz, hogy mindenben helyes mértéke van, hozzátartozott az is, hogy a végeláthatatlan viták és tanácskozások közepén fogta a kalapját, hogy megy a vonata. Amikor később a Kovász egy-egy száma kezembe került, ugyanez a csendes és megbízható öröm támadt fel bennem, Rá gondolva. Jó, hogy a tisztelgő emlékezéseket ő maga fogja keretbe: egy életrajzi beszélgetés és egy egyetemi kordokumentum nagyon is világossá teszi a külsős olvasók számára, kit köszönt ez a kötet.

Sorozatszerkesztői előszó

“Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.”  Babits Mihály magyar költő költeménye volt az “Iskolateremtők”  könyvsorozat inspiráló gondolata. Ezt a célelérést szolgálja a Pontus kiadó 2008-ban indított könyvsorozata.  A közreadott könyv a javaslataiban, a Mesterséges Intelligencia oktatásában és elterjedésében, az alkotómunkában mint az egyetem újkori működésének a meghatározó összetevőjében az iskolateremtőkre épít. Mindig ők voltak a fejlődés centrumában. Bizalmi híd van az iskolateremtők és tanítványaik között, amit a könyvekben bemutatott tudásközösség emlékei és munkássága hitelesen igazol. A kiadó gondozásában a megjelent kiadványokban a tanítványok, a munkatársak, a barátok és a tisztelõk három kiváló emberre a Mûegyetem tanáraira, Simonyi Károly, Ladó László és Kindler József professzorokra emlékeztek. Közel 200-an. Ők hárman Wilhelm Röpke szavaival élve:

„...nobilitas naturalisok (természetes nemesek) voltak. Életútjuk, indíttatásuk és végzettségük különbözõ; a közös bennük az, hogy legfõbb feladatuknak a jövõ generációinak nevelését tartották. Elveiket nehéz helyzetükben sem adták fel, és mindig hittek az ország felemelkedésében. Példát mutattak egész életükkel, amelyre jellemzõ volt a lemondásokkal teli, közösségért végzett munka, a vitathatatlan jellemesség, a rendszerszemléletû gondolkodás, a makulátlan magánélet és az igazságért való bátor és rendíthetetlen kiállás.” (Röpke, Wilhelm: Emberséges társadalom – Emberséges gazdaság. Aula, 2003)

Abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy mindhárom professzort közelrõl ismertem, mindháromnak köszönhetem, hogy tanítványa és munkatársa lehettem.

Simonyi Károly (1916–2001) már 26 évesen a Bay Zoltán-iskola tagja volt, a Mûegyetemen az Atomfizika Tanszék tanársegédje, a Bay-laboratórium munkatársa. Részt vett a Hold-radar kísérletben. Kitûnõ iskolái voltak, ez hatotta át egész életét. Tanszékvezetõ egyetemi tanárként vezetésével 1951-ben megépült Sopronban az elsõ magyarországi részecskegyorsító, a Mûegyetemen megalapította az Elméleti Villamosságtan Tanszéket, 1952-ben Kossuth-díjas tanszékvezetõ professzorként a Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI) keretén belül megalapította az Atomfizikai Osztályt, késõbb az Intézet igazgatóhelyettese lett. Vezetésével munkatársai jelentõs nemzetközi eredményeket értek el. Tanítványaiból munkatársakat nevelt. Elõadásait gondosan megtervezte. Ma úgy mondanánk, hogy órájáról részletes forgatókönyvet írt, amelyben szerepeltek a matematikai levezetések és ábrák táblatervei. Elõadásait a szigorúan vett tananyag mellett rendkívül értékes kultúrtörténeti gondolataival gazdagította. Kitûnõ tankönyveket írt: Villamosságtan, Elméleti villamosságtan, Elektronfizika, stb. A könyvekben a modern tudomány, a kvantummechanika alapjait. Megírta A fizika kultúrtörténete címû „nagykönyvét”, amely professzor úr nevét nemcsak a reál, hanem a humán tudományok területén is ismertté tette. Simonyi Károly magáról azt vallotta: „Én pedagógus vagyok, szervezõmérnök....” Tanítványai, a késõbbi mûegyetemi professzorok ma is „tanárfejedelemként” beszélnek róla.

Ladó László (1919–2007) a Magyar Szervezéstudományi Iskola (MSZI) egyik megalapítója, aki már a hetvenes években felismerte, hogy az országnak nagyon sok mûszaki, gazdasági és szervezési problémák felismerésében és megoldásában járatos, komplex problémák megoldására is alkalmas, képzett szakemberre lesz szüksége. Kitûnõ tanár volt, kontaktust keresett és talált mindig a hallgatóságával, a passzív résztvevõket aktivizálta azzal, hogy rendre bevonta õket a tananyag feldolgozásába. Mindig csapatban dolgozott. Szerette a fiatalokat. Megosztotta velük elképzeléseit, figyelemmel kísérte törekvéseiket. Csapatkapitányként segítette munkájukat és szívesen menedzselte azokat, akikben fantáziát látott. Nem szeretett jósolni, de tudta, hogy az általa elültetett fák magasra fognak nõni. Az élet õt igazolta. Nem lehet nagyobb elismerés a mesternek, mint hogy tanítvá- nyai túlszárnyalják. Az oktatásról való elképzelései valósággá váltak az egyetemi képzésben. Karok, szakok jöttek létre. Özönlenek az egyetemi hallgatók a műszaki-menedzserképzésre, nemcsak a Mûegyetemre, országosan többszörös a túljelentkezés, ma is! A könyvírást nem tekintette munkának, hobbija volt. Minden szabadidejét ennek szentelte, több tucat könyvet és kétszáznál is több publikációt írt.

Kindler József (1929–2010) az egyetem elvégzése után az iparban dolgozott. Külföldi tanulmányútja során megszerzett rendszerelméleti és menedzsment oktatási tapasztalatai, továbbá kitûnõ, lényeget meglátó tehetsége segítették abban, hogy határozott állásfoglalását és tudományosan megalapozott nyílt beszédeit, kiáltványát megfogalmazza, amelyek nemcsak a problémák felszínre hozására törekedtek, hanem megoldásukra is. Vezetõ oktatóként elsõként vezette be a BME gazdaságimérnök-oktatásban a team munkát és módszereit, az írásbeli vizsgáztatás tesztrendszerét, a komplex feladatok egész éven át folyó konzultálását, a projektmenedzsmentet. Sokat foglalkozott a vezetési és szervezési ismeretek hazai oktatásának reformjával, megújításával. Különösen fontosnak tartotta a tudományosan megalapozott oktatás és a gyakorlat egységét. Nem lehet egyetemi padsorokból frissen kikerülve, gyakorlat nélkül menedzsmentet oktatni, vallotta. Nem ismerhetik, és nem oktathatják a „vezetést” azok, akik soha nem élték át sem fõnökként, sem beosztottként a vezetésben felmerülõ problémákat, mert ez a kérdések formalizált, egyoldalú közelítését eredményezi. Iskolája létrehozása mellett a nemzetben való gondolkodás elkötelezett híve volt. Több száz publikációt írt, közöttük vannak alapmûvek.

A gyakorlat széleskörűen igazolja, hogy az  iskolateremtőknek meghatározó szerepe van az egyetemi alkotómunkában!

Jelenleg a tudástranszferben új helyzet állt elő, amely lehetővé teszi a hálózatos alkotómunkán alapuló egyetem létrehozását. A javasolt modell szerinti szervezési innovációs folyamatban az ALUMNI hálózatos bekapcsolása is szerepel, amely megteremti az ifjúság motivációját, részvételüket az alkotómunkában, és az alkotás flow örömét is szolgáltatja. Ennek eredményeként a tanszékek innovációs ökoszisztéma hatékonysága jelentősen fokozható, amellyel a BME jelentős versenyelőnyre tehetnek szert. Ezért is érdemes lenne  ISKOLATEREMTŐ -Díjat létrehozni, amit reményeink szerint  a rektor adna át a Magyar Tudomány Ünnep napján a kitüntetettnek, az iskolateremtő professzornak. A fentiek alapján javaslatot teszünk (az 1. függelékben)

az iskolateremtők megbecsülését szolgáló: 

SIMONYI KÁROLY ISKOLATEREMTŐ-Díj 

Örömmel teszünk javaslatot a Simonyi Károly Iskolateremtő-Díj létrehozására, amelynek célja, hogy méltó módon elismerje azokat a professzorokat, akik kiemelkedő szerepet vállalnak az egyetem folyamatos megújulásában és a BME tudásközösségek szervezésében. Ez a díj azon “Hídépítő” Iskolateremtőknek szól, akik nemcsak a szakmai kiválóságot képviselik, hanem életre szóló üzeneteket is közvetítenek számunkra. Ahogy professzoraink tanították: „Az idő limitált.” E szavak nyomán a díj létrehozásának javaslata mellett a financiális alapjainak megteremtésében is részt vállalunk, biztosítva ezzel, hogy a jövő generációi is részesülhessenek ebben a szellemi örökségben. A díj ünnepélyes bevezetése méltóan hirdeti azoknak az oktatóknak az értékeit, akik az egyetem szellemiségét és jövőjét formálják.

Károly Simonyi A fizika kultúrtörténete című műve számos egyetemi előadás alapköve. Tanítványai és követői gyakran idéznek ebből a monumentális műből előadásaik során, mivel a fizikai tudományok történetét és fejlődését páratlan alapossággal mutatja be. A Magyar Tudományos Akadémia bicentenáriuma alkalmából a magyar tudósok azon dolgoznak, hogy hazánk legjelentősebb kutatási eredményeit megörökítsék a nemzetközi tudományos közösség számára, és ebben az összefüggésben Simonyi professzor műve kiemelt szerepet kap.

Jubileumok vannak. 75 éves a VIK. Emlékezzünk az alapításra és a Villamosmérnöki Kar legendáira: Barta István, Bay Zoltán, Gombás Pál, Kovács István, Kozma László és Simonyi Károly professzorokra.

Az Iskolateremtők  c. könyvsorozat publikálja, közreadja  az iskolateremtők munkásságát, az emlékezők írásait és a tanszéki tudásközösség közös eredményeit, a tagok CVit. A jelen könyv új struktúrája, új  tartalomjegyzéke mintaként szolgál a sorozat következő kiadványainak is. 

Erdősi Gyula

sorozatszerkesztő, a Pontus kiadó vezetője

ELŐSZÓ

Bakacsi Gyula, Balaton Károly és Dobák Miklós professzorok kezdeményezték, hogy legyen a “szervezés és vezetés” tudományterületén maradandót alkotóknak emléke. Az MTA a kezdeményezést elfogadta és támogatta. A megvalósítási terv alapja: az emléktabló - In memoriam - tűzzománcból készült. Évenként egy évig más-más egyetemre kerül kiállításra. Az első hat, akik 2023-ban elsőként az Iskolateremtők tűzzománc tablóra kerültek:

• Kindler József (1929-2010)
• Ladó László (1919-2007)
• Susánszky János (1923-1999)
• Máriás Antal (1925-2001)
• Gaál Zoltán (1947-2022)
• Marosi Miklós (1922-2010)

Nagy öröm és köszönet, hogy iskolateremtő professzoraink a mindenkori szakma elismerését kapták!  További tisztelgések:

75 éves a BME VIK, a Villamosmérnöki és Informatikai Kar

A Gépészmérnöki Kar elektrotechnikai tagozatából jött létre az Elnöki Tanács 1949/15. sz. törvényerejű rendelete értelmében. Az oktatás a 3. évfolyammal kezdődött, a másod- és harmadéves hallgatókat a Gépészmérnöki Kartól vették át. Ennek megfelelően az első villamosmérnöki oklevelet Magyarországon 1950-ben adták ki. 

70 évnyi tudás és innováció: Az Ipari Üzemgazdaságtan tanszék ünnepe

2023-ban ünnepelte alapításának 70. évfordulóját az Ipari Üzemgazdaságtan tanszék, melyet Fáth János indított útjára 1953-ban. A tanszék nem csak az oktatásban, hanem az MSZI megalapításában is kulcsszerepet játszott. 

Az MSZI szerepe 1968-as Új gazdasági mechanizmus megvalósításàban 

Országos szervezés a szociális piacgazdaságra való áttérésben. Ez a szellemi mozgalom az egyetemekről indult, és országos szintű változásokat hozott. Az MSZI által kidolgozott vezetőképzési módszerek az évtizedek során bizonyították létjogosultságukat. 

50 éves a szervező mérnök képzés

amit félvszázaddal ezelőtt Ladó professzor hívott életre. Emlékszem, ahogy a gépészmérnök hallgatók közül sokan lelkesen jelentkeztek erre az új szakra – én is ott voltam azon a történelmi előadáson. Boldog időkben volt nagyon sok mérnök hallgató, nagyon sok gazdasági mérnök és szervezőmérnök, a termelési rendszer szakosok.  Sokan vannak, akik az iskolateremtő professzoraikat “túlszárnyalták”, maguk is iskolateremtők. Büszkék vagyunk rájuk! 

BEVEZETÉS

Ez a könyv az "Iskolateremtők" c. könyvsorozat legújabb darabja, a múlt nagy alakjainak munkásságát, élettörténetét és a történelem kihívásait tárja elénk, miközben a jövő innovációira is kitér. A Mesterséges Intelligencia fontosságát hangsúlyozza, így a könyv nem csak múltidézés, hanem a jövő kihívásaira való felkészülés is egyben: Az egyetemek szervezeti innovációjára koncentrál és a HIT modell létrehozására tesz javaslatot, amit a BME-HIT tanszék 2017-ben indított, ma is sikeres  PARIPA programja inspirált. 

1968-as Új gazdasági mechanizmus, a gazdaság irányítási rendszer létrehozása Magyarországon - a világon egyedülállóan - rendszerinnováció volt. 1974-ben volt a BMEn is megújulás! Szervező Mérnök és Matematikus Mérnök képzés létrejötte. 

Analóg ma a helyzet?! Új rend van kialakulóban? 

Igen, az AI alkalmazások előtérbe kerültek. Átírják az egyetemi oktatás történetét? Jelenleg az egyetemek szervezeti innovációja van napirenden! Ebben a “MI-tudat” erősítése alapvető fontosságú feladat. Ezért is szükséges innováció motorjainak, karonként a “Hídépítő Körök”-nek a munkája. 

A TÉMAVÁLASZTÁS SZÜKSÉGESSÉGE

A Mesterséges Intelligencia alkalmazása különböző tudományágak és területek között valódi áttörést jelenthet számos iparág számára. Az AI integrációja magában foglalja a mérnöki tudományokat, informatikát, statisztikát, pszichológiát, kognitív tudományokat és egyéb területeket. Ez az interdiszciplináris megközelítés lehetővé teszi az AI technológiák hatékonyabb alkalmazását a különböző problémák megoldásában, azáltal, hogy összehozza a különböző tudományágak ismereteit és technikáit.

FARKAS ANDRÁS

A könyvben szereplő Farkas András az MTA doktora, kollégánk, barátunk meghatározó alakja volt a szervező mérnök képzésnek. Mindannyian nagyon szerettünk. Az ő tiszteletére készült: IN MEMORIAM FARKAS ANDRÁS emlékezés. Ő volt, aki inspirálta a könyvet, amit a Szervező Mérnök képzés 50. évforduló alkalmából szeretnék bemutatni. 

Farkas Andrásról a barátai: Gáspár Péter Pál és Dr. Henczi Lajos emlékeznek.

A KÖNYV CÉLKITŰZÉSEI

A múlt, emlékezet és tisztelgés:

1. FARKAS ANDRÁS
2. FÁTH JÁNOS, SUSÁNSZKY JÁNOS, és SZABÓ LÁSZLÓ 
3. Az MSZI.  Az AI ismert célja a versenyképesség növelése, amely az oktatásban ORSZÁGOS feladatnak tekinthető az 1968-hoz hasonló szerepvállalásban
4. 75 éves a VIK és az ARANYDIPLOMA, 50 éve indult a Szervező Mérnök képzés!

A jövő feladatai (Az Áttörés Menedzsment):

A fotót az AI készítette.A kép egyszerre sugall spirituális és tudományos áthallásokat, az ember és a technológia szimbiózisát.

5. AZ ISKOLATEREMTŐ-Díj és a HIT MODELL létrehozása, továbbá a Hálózatos Innovációs Tudásközösség, a HÍDÉPÍTŐ KÖRÖK építése és szervezése. 
6. Az Áttörés és az AI Innovációs Menedzsment bemutatása, feladatai.
7. Az egyetemi oktatás víziója: Hálózatos alkotómunkán alapuló mérnök képzési innováció. 

Az első három fejezet a “jövő teendőiről” szól. Az iparágak és tudományágak közötti határok lebontása kulcsfontosságú a sikeres alkalmazásához. Például az egészségügyben az AI-t használó mérnökök gépi tanulási modelleket fejlesztenek ki betegségek diagnosztizálására és kezelésére, míg az autóiparban az autonóm járművek tervezésében és tesztelésében vesznek részt. A szervezőmérnökök szerepe így alapvető a Mesterséges Intelligencia technológiák hatékony integrációjában és a különböző iparágak közötti együttműködés elősegítésében.

A könyv másik célja a tanúságtétel. Fontos az MSZI iskolateremtőinek probléma megközelítése és az együttműködési módjuk. A szervezeti innovációban szilárd alap a Szervező Mérnök munkája, amely szakma újraépíthető. Az elmúlt 50 év tapasztalata alapján hidat célszerű építeni az alkalmazók és az alkalmazásfejlesztők között. Új szakma jön létre: Az "AI szervező MÉRNÖK", aki kritikus gondolkodású, és új perspektívákat nyit, valósít meg a technológiai és szervezeti fejlesztések terén. 

KINEK SZÓL A KÖZREADOTT KÖNYV?

Mindenkinek. 

Közelebbről egyetemi ifjúságnak, azoknak, akik a jövő lehetőségeire érzékenyek és a professzoraiknak, nevezetesen:

• akik a támogatásukkal és munkájukkal célként tűzik ki az AI képzést, benne a Szervező Mérnököt is,
• akik szeretnének HÍDÉPÍTŐK lenni az AI alkalmazók és az alkalmazásfejlesztők együttműködésében,
• akik az AI Innovációs Menedzsment területén szeretnének dolgozni, az AI áttörést segíteni az új oktatási rendszer létrehozásában. 

A KÖNYV FELÉPÍTÉSE

A szervező tevékenység a jövő egyik kulcsa lesz, különösen az innováció terén, ahol az AI asszisztensek meghatározó szerepet fognak játszani. A könyv tagolt, valóságot bemutató struktúrával rendelkezik, amely fejezetekre bontva tárgyalja az embert és a közösséget, az alkotó munkát és annak eredményeit, valamint a formálódó társadalmi igényeket.

A könyv hét fejezetből áll: Az első három fejezet a Mesterséges Intelligenciával foglalkozik. Ismert, hogy az interdiszciplináris probléma közlelítés és az ezt szolgáló teamek szervezése fontos az innovációban. A fejezetek az AI trendjeit és az alkalmazások térhódítását érzékeltetik, amelyek egyre inkább meghatározzák a mérnökképzést. 

A 4. fejezet: Ladó László és Kindler József, a BME iskolateremtő professzorainak munkásságát idézi. Életük példa a mérnökök és a nem mérnökök számára is, mint kiindulási pont. Az 5. fejezet: A történelemmel, a Magyar Szervezéstudományi Iskola (MSZI) kialakulásával és továbbélésével foglalkozik. Jelenleg is működnek Szervezéstudományi Doktori Iskolák. A 6. fejezet: Az MSZIt indító, az Ipari Üzemgazdaságtan tanszékről szól. A  7. fejezet: A Szervező Mérnök képzéssel foglalkozik, elsősorban az Industrial Engineering és az AI szervező Mérnök tevékenységek lényegét mutatja be. 

A Szervező Mérnökök és a tanszéki tudásközösség tagjainak önéletrajzai és munkásságai adják a könyv keretét, a mintázatát, az eredményeit. 

Fontosak a függelékek, amely az alábbiakat tartalmazzák:

1. A Simonyi Károly Iskolateremtő-díj javaslata
2. A tanszék partnercégeinek listája 1963 és 1989 között
3. A Szervező Mérnök képzés 1988-as fejlesztési terve
4. A mérnökspecialista szakma jellemzése a főbb munkakörökkel

A ChatGPT-t sokoldalúan vettük igénybe, és több esetben forrásként zárójelben hivatkoztunk a Mesterséges Intelligenciára mint alkotótársra.

IN MEMORIAM FARKAS ANDRÁS

Kell ott fenn egy Tanszék! (Farkas András)

Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy fiatal koromban én soha nem készültem tudományos-oktatói pályára. Sőt, még tanári, tanítói pályára sem. Ezt a tényt sajnos láttatni is engedtem ilyen irányú működésem szerencsésebb sorsot is megérdemlő alanyai, azaz akkori kollégáim és diákjaim felé, oktatói tevékenységem kezdeti periódusában. Ők ezt bizonyára tanúsítani tudják. Tőlük ezúton is megbocsátó elnézést kérek. Viszont nagyon jó iskoláim voltak, már alsó- és középfokon is, de az egész életpályámra meghatározó alapokat, készségeket és különösképpen a gondolkodásmódot a Műegyetem gépész- és közlekedésmérnöki karain eltöltött öt szűk esztendő hatásainak és munkájának köszönhetem.

Hogyan is kerültem vissza az egyetemre? Ez a történet már közvetlenül kapcsolódik szeretett Professzorunkhoz. Első találkozásom Professzor Urunkkal a következőkben vázolt ritka alkalom kapcsán történt: A korabeli fejvadászat klasszikus példája volt (habár úgy is fogalmazhatnék, hogy ez a humán erőforrás menedzsment rekrutálási funkciójának mai szemmel nézve már, egy nem igazán szakszerű megoldása) Nahlik Gábor barátomnak autonóm módon kezdeményezett ama lelkes tanszéképítő akciója, amelynek lényege az volt, hogy jelentkezzem egy most meghirdetett tanársegédi pályázatra. Gábor telefonos tájékoztatása szerint az egész felvételi procedúra úgymond perdöntő része, egy a Ladó professzorral folytatandó személyes interjú lesz, aki az előkészületi stádiumban lévő termelési rendszer szak megalapozása és folyamatos fejlesztése céljából keres fiatal és dinamikus mérnök-tanár palántákat, akik valamiféle elhivatottságot is éreznének, ha az élet úgy hozná, hogy a sorsuk ez irányba fordulna. Gabi további, akkoriban még nem titkosított egyébként rendkívül értékes információkkal is szolgált, amelyek szerint a Professzor Úr paraméterkönyvének három fontos alappillére volt. Eszerint a jelölt:

1.Ne legyen a fennálló politikai rendszer elkötelezett híve (ezt a jó szokásomat a maival szemben is megtartottam).

2.Rendelkezzék a mérnöki végzettség és az ipari gyakorlat alapján joggal elvárható alkotói hajlammal, szakmaszeretettel és demonstrált kreativitással. 

3.Legyen képes a már akkor tervezett idegen nyelvű tudományos diákkörök szakmai irányítására.

A beszélgetésre alaposan felkészültem, mert baráti köreim erőteljesen orientáltak és ösztönöztek arra, hogy tegyek meg minden tőlem telhetőt a pályázat elnyerésére. Az optimalizálás elmélet tanítását követve ennek a célfüggvénynek rendeltem alá mindent, oly módon hogy kielégítsem a fenti, feltételi egyenleteknek is tekinthető, ha nem is formálisan megfogalmazott kritériumrendszert. Konkrétan, először is az otthoni szekrényem mélyére süllyesztettem el, igen jó minőségű egyetlen akkori selyem nyakkendőmet, amelyik kedvezőtlen fényviszonyok esetén gyanús piros színárnyalatok illúzióját kelthette volna. Zakóm felső zsebéből kihívóan kandikált ki máig megőrzött cseh, koh-i-noor gyártmányú logarlécem, bal kezemben pedig a véletlenség látszatát szimulálva egy kis angol-magyar Országh szótárt szorongattam, amikor behívtak a Professzor Úr szobájába. A beszélgetés levezetéséből sok mai fejvadász is tanulhatna. Nevezetesen azt, hogy hogyan kell minimális időráfordítással az alkalmasság megállapítása szempontjából szükséges maximális mennyiségű, pontosabban maximális célértékű információt gyűjteni a pályázóról. Mindezeken túlmenően, ami máig is felejthetetlen számomra, az a következő kérdés halk elhangzása volt

- Mondja, van magának valamilyen hobbija?

Erre a kérdésre nem voltam felkészülve. Mégis, és ami egyúttal talán érzékelteti az állás esetleges betöltésére vonatkozó rátermettségemet, biztosra vettem, hogy a kérdés határozott irányultságú, tehát azt firtatja, hogy vajon tagja vagyok-e mondjuk a ráckevei horgászegyesületnek, vagy mondjuk a kőbányai amatőr színjátszó csoportnak, vagy akár a járműgépész mivoltomból következően egy a terepasztalán éjt nappallá téve élvezkedő vasút-modellezési barkácsoló. De mivel most már a “kihallgató” szobában szó szerint vágni lehetett a kínosan ható csendet, éreztem, hogy lépnem kell, és egy gyors elhatározással az egyetlen helyes választ fogalmaztam meg a feltett kérdésre:

- Nincs!

Ma is úgy gondolom, hogy ez az egyetlen szó jelentette máig is tartó felsőoktatási pályafutásom belépőjegyét. Itt jegyzem meg, hogy a sikeres felvételt már e bűvös szó elhangzása utáni másodpercben, a beszélgetés néma tanújának, Gábor ajkának pozitív iránytangensű rángása is valószínűsíthette a figyelmes szemlélő számára.

Ez volt az első személyes találkozásom Ladó professzorral.

Utolsó személyes találkozásunkra halála évében, a szokásos évente megtartott összejövetelünk alkalmával, Pozsonyi úti lakásán, a nyár közepén került sor. Azt hiszem, a közvetlen munkatársai közül én voltam az utolsó, aki még életében találkozhatott Vele. Ahogyan az már a korábbi évekbeli találkozóinkon is történt, életkorát messze meghazudtoló frissességgel fogadott. Megszólítása is jellegzetesen a közöttünk hosszú évek óta meglévő hagyományokat idézte:

- No, Lompos, hogy megy a sorod mostanában?

Erre a kérdésre – ismert rossz szokásomtól eléggé eltérő módon – igyekeztem nem panaszkodni, hanem gyorsan visszadobtam felé a labdát, valahogyan így:

- Köszönöm kedves kérdésedet, megvagyok, kicsit már öregesen, de Te Hál’ Istennek továbbra is nagyszerűen nézel ki.

Érkezett is azonnal jellegzetes reakciója, a bal kézzel, lendületes csuklómozdulattal tett, 180˚-os szögben végrehajtott Ladói legyintés. Igen, ez nem helyesírási hiba, a Ladói nagybetűvel írandó, mert a Vele való személyes élményeim mind azt mondatják velem, hogy Ő méltó volt tiszteletünk ilyen személyhez kötött kifejezésére is. Miközben már az általa olyannyira kedvelt villányi vörösbort töltötte a poharamba, igyekeztem megnyugtatni, hogy ne törődjön az évek számával, és hogy még mindig milyen fiatalos, illetve, hogy a mai magyarországi felsőoktatásban mekkora hiány mutatkozik ilyen hihetetlen intelligenciával és hatalmas tapasztalatokkal rendelkező, kiválóan képzett, higgadt természetű vezető egyéniségekre. Mindhiába. Úgy látszik, valamit megérezhetett már. Azt próbáltam még elmondani Neki, hogy a tanszéken végzett akkori intenzív “építkezési” tevékenységünk mostanában látszik igazán beérni, mert hiszen a ‘termelési rendszer’, a ’vegyész és a villamos szervező’ szakok, még ha azok új, és nem biztos, hogy kellő körültekintéssel átmentett köntösben is, de tovább élnek a műszaki menedzser szakok által megtestesítve, azután hogy a ’gazdasági informatika’ jelenlegi elterjedtsége és népszerűsége is messze felülmúlja az akkori várakozásainkat, továbbá, hogy most indulnak az akkreditált ’mechatronikai’ mesterszakok, nem is beszélve a ’logisztika’ itthoni, robbanásszerű betöréséről, ami még a laikusok számára is jól megfigyelhető a gazdasági élet és az oktatás minden területén. Nem baj, sőt kifejezetten jó is az, ha mindezeket ma mások csinálják, mert ez azt jelenti, hogy akkoriban mi úttörő módon, nagyon perspektivikus és hasznos úton jártunk, amit a mai valóság visszaigazol. Láttam, hogy kissé már fáradt, ezért udvariasan megköszöntem, hogy fogadott. Ő is kedvesen megköszönte a látogatásomat, kikísért a lépcsőházba, ahol minden jót kívánva elbúcsúztunk egymástól. Még némi optimizmust sugározva jelezte, hogy most készül hőn szeretett családjával együtt a tradicionálisnak tartott Wolfgangsee-i pihenésre, de már nem ő fogja vezetni a kisbuszt …

Kéziratomat átfutva, úgy éreztem, hogy visszaemlékezésem hangulata kissé szomorkás. Ha olyasvalaki olvasná, aki nem ismerte őt személyesen, akkor nem az a kép alakulna ki róla, amely szerintem Őt életében oly karakterisztikusan jellemezte. Ezért, mindenképpen szükséges még másokkal is megosztanom a Vele való első és utolsó találkozás között eltelt hosszú időszak bőséges tárházából, meghatározó reá jellemző egyedi tulajdonságait, valamint néhány közös élményünket.

Legyen szabad azt a megállapítást tennem, mely szerint viselkedési kultúrája, másokhoz való viszonya (interperszonális kapcsolatai, mondhatnók ma), stílusa, pedáns öltözködése és külső megjelenése az igazi, a példaképszerű, a jó értelemben vett európaiságot jelentette, és jelenti ma is számomra. A kitűnő hírű műegyetemi hagyományok nagy tisztelője és egyben méltó folytatója volt. Tisztessége, becsületessége és felelősségérzete kitűnő támaszkodó lehet a mai felemás magyar viszonyok között, és egyben követendő minta is kellene, hogy legyen a mai polgárinak nevezett társadalomban. Tudományos-szakmai munkájában iszonyatos szorgalom, hatalmas munkabírás, és állhatatosság jellemezte. Olyan típusú ember volt, aki nézeteit és véleményét halkan, szerényen és csak akkor hozta nyilvánosságra, ha mögötte szinte a matematikai igényesség próbáját is kiálló bizonyítottság, de legalábbis egy megalapozott, logikus érvelés volt. Azon kevesek közé tartozott, aki ha munkatársaival belépett valahová, akkor azonnal magára vonzotta a partnerei figyelmét, lett légyen az minisztériumi közeg, vezető iparvállalatok vezérkara, vagy egyetemi hallgatóság, vagy éppen egy szakmai tanfolyam közönsége. De ami talán még ennél, a megelőlegezett a’ priori figyelemnél is sokkalta értékesebb, az a tovább sokszorozódott érdeklődés, ha megszólalt és beszélni kezdett, mert megérezték, hogy Ő, eredeti gondolataival nemcsak tanítani, hanem szolgálni is kívánta kedves közönségét.

Bennünket, a közvetlen munkatársait is szinte atyai gondossággal, folyamatosan formálta, tanította és szolgálta. Sőt, nevelt minket. Ennek gyümölcseit további pályafutásom során is hasznosítottam, pontosabban azokat, erősen kifogásolható saját természetem legyőzésének a szándékával megpróbáltam több-kevesebb sikerrel alkalmazni.

Példának okáért álljon itt alább néhány rám vonatkozó professzori idézet azokból az időkből, amikor még a tapasztalatlanság kínjaival küszködve, helyenként félszegen sodródtam a pálya közismert nehézségei és csapdái közepette.

Tanszéki értekezletek buktatói:

„András, hányszor mondjam még el, hogy csak megfontoltan beszéljen. Számoljon el magában húszig mielőtt kimond valamit.” (Ma már tízig elszámolok, de mégis kimondok egy-két dolgot.)

Tanítási viszontagságok:

„András, előadásokon és gyakorlatokon soha ne a szebbik felét fordítsa a hallgatóság felé, ha a táblán dolgozik. Próbáljon meg olyan testhelyzetet felvenni, amellyel nem a táblát, hanem a hallgatóságot tiszteli meg. Sohase motyogjon, hanem töltse be a hangjával a terem valamennyi hasznos légköbméterét.”

Ipari szerződéses (KK) munkák kihívásai:

„András, tanulja meg, hogy egy ipari kutatási munka megbízóját nem a cég telephelyének elhelyezkedése földrajzi környezetének, a geográfiai tudomány igényeit is kielégítő ilyen kimerítő alaposságú leírása érdekli. Gondoljon mindig arra, hogy a kutatási jelentés tartalmi értéke legalább közelítse annak a díjnak az egyenértékét, amit ők ezért számunkra kifizetnek.”

Továbbképzési terv teljesítésének anomáliái:

„András, értse meg végre, hogy az hogy maga a három éves MLEE-et (közismertebb nevén Foxi-Maxi) elvégezze, az tanszékpolitikai érdek, és nem az Ön személyes magánügye. Kérem tehát, hogy ne ellenkezzen megint.”

Tudományos konferencián való részvétel bölcsességi trükkjei: (“Gespräche über den Logistik”, Dortmundi Egyetem, NSZK, 1987)

„Lompos (ekkor már tegezett), itt most mi a leghátsó sorban fogunk helyet foglalni, és még ha értenéd is az elhangzó előadásokat, akkor sem szólsz hozzá, hanem okosan hallgatsz. Megértetted?”

Egyik híres és igen népszerű könyvének a “Szervezéselmélet és –módszertannak” az első kiadását dedikálta nekem így: „Farkas Andrásnak, köszönettel a sok segítségért, Ladó László.” Most én ugyanezt üzenem Neki, fel a békés égi világba: Ladó Lászlónak, köszönettel a sok segítségért. Farkas András.

A fentebb leírtak alapján talán már a Tisztelt Olvasó is jobban meg fogja érteni hogy miért érzem azt, hogy ha a következő záró mondat a Professzor Úrra vonatkozik, akkor az egyáltalán nem közhelyszerű:

Emlékét, az agyamban és a szívemben egyaránt, nagy tisztelettel és szeretettel megőrzöm.

A Ladóiskola tagjaként

 (Farkas András)

Születtem 1949-ben Újpesten. A Budapesti Műszaki Egyetemen, járműgépész szakon szereztem gépészmérnöki oklevelet. Ezt követően, ugyanott, gazdasági mérnök végzettséget, majd vasúti járműdinamika szakirányú műszaki doktori címet nyertem el 1981-ben. A közgazdaságtudomány területén rendelkezem Ph.D. (kandidátusi) fokozattal. A Műegyetemen habilitáltam 2006-ban. Angol és német nyelvtudásom szakmai pályafutásom szempontjából kiemelkedő fontossággal bírt.

Effektív ipari gyakorlatom viszonylag csekély mintegy 3 éves. Ennek az időszaknak a felét kezdő tervező mérnökként a VCS Traktorgyárban töltöttem egy szakmai szempontból igazi kihívást jelentő műszaki fejlesztési téma egyik felelőseként (közúton és kötött pályán egyaránt üzemeltethető kis teljesítményű univerzális jármű tervezése), majd a KOMPLEX Vállalatnál egy 3,3 m$-os nagyberuházás - mai terminológiával élve - projekt menedzsere lettem. Három hónapot a helyszíni kivitelezési munkák cégfelelőse is voltam Shiraz-ban (Irán) ami akkoriban nem kis dolognak számított.

A mai napig több mint harminc esztendőt töltöttem el a felsőoktatásban. Ebben az időszakban intenzív tanítási, kutatási és adminisztratív tevékenységet folytattam. Oktatási tevékenységemet jellemzi a megtartott mintegy 155 graduális és posztgraduális kurzus (ebből 51 a BME-n, 59 az IMC-ben, 5 az Univ. Pittsburgh-ban, 4 a CEU-ban 10 a McDaniel College-ban és 25 a BMF-en), az általam konzultált 24 TDK dolgozat és a mintegy 50 diplomaterv, továbbá a 40 szaktárgyi gyakorlati pályamunka. Sokféle szakmai szervezetnek voltam tagja, így többek között a MTESZ Logisztikai munkabizottságának az elnöke (1984-1989). Pályafutásom során számos szakmai díjat nyertem el, illetve részesültem ilyen természetű elismerésben. Hallgatói kapcsolataim kiválóak voltak mind itthoni, mind pedig nemzetközi tekintetben. Kutatói munkáim közül a többkritériumú döntésekkel kapcsolatos modellezési és matematikai természetű eredményeimet emelném ki, amelyeket főleg nemzetközi tudományos fórumokon ismertettem és rangos külföldi folyóiratokban publikáltam. Hazai vonatkozású vizsgálataim középpontjában jelenleg - többváltozós matematikai statisztikai módszerek felhasználásával - a felsőoktatás hallgatóinak a sikeres munkaerő-piaci fellépését segítő, a személyiség jegyeket és technikai készségeket tartalmazó kompetencia-profil meghatározása és érvényesítése áll.

A BME Gépészmérnöki Kar Ipari Üzemgazdaságtan Tanszékének oktatójaként és oktatási felelőseként (1975-1988) - a termelési rendszer szak és a gépészkari idegen nyelvű képzés indításában és folyamatos fejlesztésében, a gazdasági mérnöki szak korszerűsítésében, OTTKF kutatási programokban, ipari vezetőképzésben, továbbá külső kutatási munkák témavezetésében és kidolgozásában vettem részt. Szakterületeim a „Döntéselmélet és módszertan”, valamint az „Ipari logisztika” voltak. Egyik “alapító” tanár tagja voltam Közép-Európa első magán üzleti iskolájának. Az IMC Graduate School of Business fakultásában ‘professor of Production and Operations Management’ beosztásban (1989-2002) – közreműködtem az amerikai típusú nemzetközi Master of Business Administration képzés létrehozásában és fejlesztésében, menedzserképzési programok szervezésében és oktatásában, valamint a tananyagok kifejlesztésében. A University of Pittsburgh (USA) egyetem meghívott vendégtanára voltam az 1992/93-ban. 2003-tól a BMF oktatója vagyok, jelenleg a Gazdasági Kar főiskolai tanára. Aktívan dolgozom a Vállalkozásmenedzsment Intézet oktatási, fejlesztési, akkreditációs és tudományos műhely munkáiban, valamint az ERASMUS programban. Utóbbi jól kielégíti egyik favorizált tevékenységem folytatását, nevezetesen a nemzetközi hallgatóság számára történő tanítást.

Családi vonatkozásban feleségem Judit a MOL egyik tleányvállalatának közgazdásza, leányom Katalin pedig a BMGE végzett közgazdász-gazdálkodási szakos hallgatója. 

xxxxxxx

Farkas András Keleti Károly Gazdasági Kar Vállalkozásmenedzsment Intézet oktatója volt. 2003-tól előbb főiskolai docensként, majd 2005-től főiskolai tanárként a 2009-ben bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig.
Tudományos munkásságát nyugdíjba vonulása után is intenzíven folytatta.

A nagy nap elérkezett!

Dr. habil Farkas András akadémiai nagydoktori védése

2015. október 22-én a Magyar Tudományos Akadémia Doktori Tanácsa szervezésében megrendezésre került Dr habil. Farkas András akadémiai nagydoktori értekezésének nyilvános vitája a Magyar Tudományos Akadémia Széchenyi téri székházában. Az értekezés címe: Közlekedési rendszerek fejlesztése és értékelése többtényezős döntési eljárások felhasználásával.
Az értekezés oppenensei: Bakó András, a közlekedéstudomány doktora, Várlaki Péter, a műszaki tudomány doktora és Péter Tamás, a műszaki tudomány kandidátusa voltak. A bíráló bizottság elnöke: Bokor József a MTA rendes tagja, a SZTAKI tudományos igazgatója volt. A pozitív opponensi vélemények, majd a jelölt a feltett kérdésekre történő válasza alapján a bizottság 92,5%-os eredménnyel Farkas Andrásnak az MTA doktori cím odaítélését javasolja.

Gáspár Péter Pál: Barátom, András!

 

A barátok sosem felednek, s akit nem felednek, az nem élt hiába !

Ahogy Te sem feledted soha Lajos bácsit és Babi nénit, rajongó szüleidet, akik imádták egyetlen fiúkat, szemük fényét. Ahogy mindenre mindig figyeltél, ami az oktatás, a képzés, a tudomány állását jelezte, amikben kitartóan a csúcsra jutottál. Ahogy mindegyik volt iskoládban a volt iskolatársak örömtelin fogadtak. Ahogy dolgoztál és teljesítettél a hallgatóid örömére itthon és amerikában, s ahogy szünni nem akaró akarattal mindig célt értél, leküzdve a tornyosuló akadályokat, örömet szerezve szüleidnek, barátaidnak.

Ahogy elismerted a nagy elődök iskolateremtő munkáját és emberségüket. Ahogy tantárgyaidat építve és fejlesztve a hallgatók kiteljesedéséért küzdöttél. Ahogy szorosan kötődve anyatanszékedhez dolgoztál a tanszéki elismertség és vonzáskör fokozódásáért. Ahogy szüntelenül követted a tudományos cikkek végtelenjét, keresve a nagy igazságokat. Ahogy akadémiai életed kezdete óta dolgoztál a tudományos minősítés színvonalának emelésén.Írásaid, cikkeid, dolgozataid sem engednek feledni. Ahogy a drága emlékű Pali bácsival végzett matematikai kutatásaid sem. Ahogy szeretted a természetet, a természet szépségeit, a környezet adta megújulást, a kert nyújtotta nyugalmat, a mindig megújuló környezet sem felejti elkötelezetjeit. Ahogy vártad a napi baráti telefonokat, s a mindig érkező biztató hangokat. Ahogy élvezted a közös reggelik délig tartó beszélgetéseit.

Ahogy örültél a volt iskolatársakkal a találkozóknak, s gondoltál velük együtt a már itt nem lévőkre megrendülten. Igen, mert akiket nem felednek, azok nem éltek hiába!

S most . . .Most Téged sem felejt feleséged, hű élettársad Jutka és szerető kislányod Kata, akik itt állnak megrendülten, búcsúzva Tőled, de szívükben örökké élni fogsz.     

És a barátok, akik a gazdag életút korai végéhez érve örök békét és nyugalmat kívánva búcsúznak.          

Budapest, 2023. december 18.

Henczi Lajos: Töredékek András barátomról

A bölcsek úgy vélekednek, hogy élet nagy kihívása emberi módon élni és méltósággal, emberi módon meghalni. András barátomnak mindkettő sikerült.

Az emberi életnek sok dimenziója van, hisz a sors sok feladatot ró ránk: szinte egyszerre kell gyereknek, szülőnek, férjnek, társnak, szomszédnak, felnőttnek, tudósnak, oktatónak, professzornak és barátnak lenni. Nekem Andrásból talán a leghálásabb szerep, a barátság jutott, amely valóban olyan volt, ahogy Márai Sándor megfogalmazta: „Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság”. A barát nem önző. András sem volt az, mert minden jót, szépet és sikert a barátainak akart, s nem önmagának. Mi – feleségem és én – mindig PROFESZORNAK szólítottuk. Járt is volna neki hivatalosan is a professzorság, hisz habilitált 2006-ban a BME-n, s minden más feltétel megvolt hozzá, de a hivatalosságoktól nem kapta meg, de az Élettől, és tőlünkmegkapta.

Az ő baráti és munkahelyi kapcsolatait nem az érdek, hanem az önzetlenség és a tudomány szolgálata motiválta. Az érdekalapú megközelítésekkel nem lehetett rávenni semmire, légyen szó karrierjéről, egyetemi státuszról vagy busás megbízásokról. Nem csapódott egymással harcoló érdekcsoportok egyikéhez sem, nem kötött kompromisszumot, az érdek helyett az értékvezérelt saját útját választotta - amelyért több kollégája a mai napig neheztel rá -, így 51 éves korában elhagyta a Műegyetemet, és sok más rangos és kevésbé rangos – hazai és nemzetközi – felsőoktatási intézménynél végzett oktatói és tudományos munkát. Még családjában is szigorúan ügyelt arra, hogy semmilyen lekenyerezés ne fordulhasson elő, akármilyen csillogó jövőt vagy beosztást is vizionáltak a sorban elöl állók.

András, mint barát nem akart kapni, nem lappangott benne önzés és fukarság. Melegszívű és precíz emberként csak adni és támogatni szeretett. Különösen, ha a szakmáról vagy tudományról volt szó. Amikor a doktori disszertációmat késztettem (akkor ő már túl volt ezeken), örömmel jártam el hozzá átbeszélni a kutatás során elért eredményeimet, megosztani vele a tapasztalataimat. Legfőképp a kutatási hipotéziseim és a választott értékelési módszereim érdekelték. Nagyon megörült, mikor közöltem vele a hírt, hogy a változók közötti kapcsolat beható módon történő elemzésére egy többváltozós statisztikai módszert, az ún. korreszpondencia analízist (KA) fogom alkalmazni. (A KA a kategória változók faktorálásának egy olyan deszkriptív technikája, ami megjeleníti őket egy tulajdonság térben, amely plasztikusan is megmutatja az összefüggéseiket két vagy több dimenzióban.) A módszernek igen kevés alkalmazása volt a hazai gyakorlatban, de közöttük volt András barátom, aki a KA módszer felhasználásával sikerrel végezte el a végzős egyetemi/főiskolai hallgatóktól megkívánt munkaerő-piaci kompetenciák feltárását, fontosságuk diák szempontból való megítélését és elemzését. Felvillanyozódott és csillogott a szeme akárhányszor felkerestem, s leültünk öreg számítógépe elé, ahol közösen – egy „ezeréves” dos-alapú szoftver segítségével - ellenőriztük korábbi számításaim eredményeit, miközben megívott egy tucat „kávécskát”. Mikor szóvá tettem, hogy nem kellene-e a gépét és talán már senki más által nem használt és nem felügyelt szoftverét újra cserélni, mindig elzárkózott. „Lajoskám minek, jó ez még”! – mondta.

A változások és/vagy változtatások tekintetében nemcsak a számítástechnikai területén vallott konzervatív elveket. Nagy örömmel költöztek be a szülők Bem József utca lakásából a Kútvölgyi úti saját lakásukba, amelyben egy gázcirkó működött. Szerette, ha nála vendégeskedtünk, mert ilyenkor nagy traktával vártak bennünket, változatos és nagymennyiségű ételek, sok süti, csoki, fagyi, csupa olyan, amitől már eltiltották idősebb korában. Úgy 20-25 év elteltével megjegyeztem neki, hogy ki kellene már cserélni az egykor modern – egyre gyakoribb karbantartást igénylő - kazánjukat, mert majd a legnagyobb hidegben mondja majd fel a szolgálatot. Nem, nem jó ez még, hangzott akkor is a válasz.

De nemcsak jó házigazdaként tudott terülj-terülj asztalkát varázsolni, vendégként is imádta az ételek széles választékát, különösen azokat, amelyektől a gasztroenterológusok eltiltották. Jó példája volt ennek egy felvidéki kirándulásunk, amely során – a később szerencsétlenül járt – Dunamocsi Csárdába invitált bennünket, ahol ő már járt egyszer. A vendégváró, gyűszű nagyságú finom, forró és friss pogácsa, az étlap széles választéka, melyen velős és csülkös pacal is szerepelt, egészen felvillanyozta, s felidézte egykori emlékeit. A jó étvággyal elfogyasztott nehéz ételek után olyan boldog, felszabadult és elégedett volt, amilyennek ritkán láttam. Amikor Toszkánában és Provence-ban jártunk, akkor is előszeretettel kereste a gazdag kínálattal rendelkező kávézókat és éttermeket, amelyek meglátogatása elengedhetetlen volt, bármikor is végződtek a napi kulturális programjaink. Az ilyenkor kialakult jó hangulatot egy olasz vendéglőben még azzal is fokozni is tudta, hogy – egy-két olasz szó ismeretében – hosszan és kellemesen elbeszélgetett a helyiekkel az általa nagyon kedvel olasz fociról.

Jól hozta a változásmenedzsmentből ismert ellenálló figurát is, aki kerékkötője a változásoknak. Felesége, Judit is, hiába hozta szóba például a nyilászárók, cseréjét, vagy a lakás kifestését, vagy egy nagyobb adatátviteli sebességet biztosító üvegkábel bevezetését, hallani sem akart róluk.

De a tudomány, az oktatás iránti mérhetetlen szeretete is változatlan maradt egész életében. Biztos forrásból, feleségétől, Judittól tudom, hogy sem tanárnak, sem tudományos kutatónak nem készült, mégis mindkét területen maximális teljesítményt nyújtott. „Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra” írja Weöres Sándor a „Szembe fordított tükrök” c. költeményében. András barátom, akinek öröme mások örömében sokszorozódott, igen sok lépcsőfokot megjárva, nagyon magasra jutott a tehetség és a tudományos teljesítmény létráján. 

András kiváló adottságokkal és jó helyre is született. Nemcsak azért, mert már hallgatói korában is egy – általam nagyon irigyelt - Volkswagen Golffal közlekedett, hanem elsősorban azért, mert szülei, az erős természetű Gizi néni, és a tündérien kedves és humoros Lajos bácsi inspiráló környezetet biztosított neveltetéséhez. A két tényező – az adottságok és az ösztönző környezet – kölcsönhatásának következtében (elsősorban édesanyja személyiségjegyeit örökölve és ezt később Kati lányának átadva) kreatív és divergens gondolkodású, jól iskolázott, angol és német nyelvet beszélő, szuperintelligens, a világra nyitott, elsősorban a tudományos elméletekre (kevésbé a gyakorlatra) fogékony kiválóság vált belőle. Műszaki nagyjaink példái is bizonyítják, hogy mindkét sajátosságcsoport kell a NAGGYÁ váláshoz. Nem elég az adottság, mert annak birtokában végül is a – „társadalom öntőformáiba löttyintve” - a környezet (a család, iskola és barátok) tesz olyanná bennünket, amilyenek végül is leszünk.

Kreativitásának köszönhetően képes volt a jelenségeket vagy egy problémát új szemszögből értelmezni, újfajta összefüggéseket felfedezni és új megoldásokat létrehozni. Divergens, szerteágazó gondolkodásra volt képes, ezért nemcsak az észszerű, logikus ötletek jutottak az eszébe, hanem több oldalról, egyedi látásmóddal tudott megközelíteni egy problémát, és így jut el egy új megoldáshoz. Saját erőfeszítései segítségével kikovácsolt értékeihez, a világról alkotott reprezentációhoz persze makacsul ragaszkodott is, amelynek mindig igyekezett hangot is adni. Nem volt egy hallgatag személyiség. A bonyolult dolgokról is tudott egyszerűen fogalmazni, ami mindig lenyűgözte még a laikus hallgatóságot is. Foggal-körömmel, az utolsókig érvelt igaza/álláspontja mellett, de azt is joggal mondhatta volna, hogy „ahogy én zsörtölődők, nem zsörtölődik úgy senki”. Mert néha/gyakran szeretni való morgós mackó volt, tudott szinte mindenért mérgelődni, fontos és kevésbé fontos dologért, különösen, ha valamilyen meccset nézett, ami szinte mindennapos elfoglaltsága volt.

A tudományos érdeklődés és igényesség oltárán nehezen lehetett rábírni a hallgatásra. Egy nemzetközi tudományos konferencián, az általa nagyra tisztelt Ladó professzor úr már előre közölte vele: „A leghátsó sorban fogunk helyet foglalni, és még ha értenéd is az elhangzó előadásokat, akkor sem szólsz hozzá, hanem okosan hallgatsz!”

A világra, annak minden dolgára, különösen a tudományos témákra éhes személyiség volt, ami még néha a családját is veszélybe sodorta. Egy Portugáliában tartott konferenciát követően portugál professzor ismerőse felajánlotta, hogy kiviszi őt és családját a repülőtérre. Andrásnak persze még rengeteg kérdése volt hozzá, csak az volt a probléma, hogy minden válasznál a professzor oldalra fordult és a mozdulattal együtt a kormányt is oldalra fordította. Könyörögtek Andrásnak, hogy most kivételesen ne legyen több kérdése, szeretnének épségben kiérni a reptérre.

Andrást hallgatni is öröm volt. Doktori védésemre is eljött, melyen még a sok időt megélt ELTE-s oktatók is megtapasztalhatták, hogy milyen erős orgánummal rendelkezett, amivel bezengte a termet, s a technikai személyzetnek eszébe sem jutott mikrofont nyújtani felé.

Kreativitásának köszönhetően akadályokat nem ismert és még a lehetetlen helyzetekből is könnyedén kivágta magát. Egy alkalommal elmesélte csapos szemfogával kapcsolatos kalandját, amely egy konferencián tartott előadása közben kilazult. Fogta a zsebkendőjét és diszkréten kiköpte a szemfogát, majd mintha misem történt volna – talán egy kicsit pöszén - folytatta az előadást.Leleményességének köszönhetően tudtam meg tőle, hogy lányom született. Gazdasági mérnökhallgatók voltunk, s András – egy szombati napra - házibulit szervezett Bem József utcai otthonukba. Én is mentem volna, de jött a baba (1977.). Annak rendje módja szerint elvittem feleségemet a szülészeti klinikára, hazamentem, s vártam az üzenetet a fejleményekről. András telefonált, hol vagyok, mondtam neki a történéseket. Menjek át hozzájuk – bíztatott – mert várni/izgulni náluk is tudok. Ne kellett nagyon kéretni magam, s gyorsan átnyergeltem Andrásékhoz. Fiú vagy lány kérdezte, mikor kinyitotta nekem az ajtót. Nem tudom, még nem értesítettek. De egy lehetetlen alak vagy mondta, s fogta a telefont, felhívta a klinikát, mint xy szülészorvos, s rögvest közölték vele, hogy lányom született. A hírt gyorsan közzé tette a társaság számára, aztán Bernadettlányom érkezésének ünneplése talán még reggelig is eltartott.

Preferált tudományos témája a döntéselmélet és különböző rendszerek többtényezős döntési eljárással történő vizsgálata volt. Ez lett az elsődleges szakterülete az egyetemen is, mikor 1975-ben – Nahlik Gábor biztatására - jelentkezett egy meghirdetett állásra, ahova Ladó László professzor úr, egy számára mély nyomokat hagyó és emlékezetes interjút követően felvette tanársegédnek a Gépészmérnöki Kar Ipari Üzemgazdaságtan tanszékére azzal a céllal, hogy segítse az előkészületben álló termelési rendszerszak elindítását. Emlékszem, mikor a METESZ Logisztikai munkabizottságának elnöke volt (1984-1989), segítségével pályázatokat is rangsoroltunk gyorsan és hatékonyan. A feltételek megteremtése azonban nem mindig volt egyszerű feladat. Lánya, Kat amesélte, hogy a többtényezős döntések rangsor problémáinak megértéséhez szemléltető feladatot csináltatott a hallgatókkal egyszer, egy alkalommal, amihez hat különböző gyártású és minőségű tejmogyorós tábla csokoládéra volt szüksége, amiből csak négyet tudott megvásárolni. Professzori szigorúsággal kiadta számára a hiányzó kettő beszerzését, mert nem hagyhatta, hogy a hallgatók kóstolással egybekötött döntéselméleti feladatmegoldása ne sikerüljön tökéletesen. 

Humora, amely szintén változatlan maradt egész életében, érzékelhető volt szinte minden szakmai és tudományos megnyilvánulásában. Bizonyítja ezt – többek között – Rózsa Pál matematikus barátjával, szerzőtársával folytatott bensőséges szópárbaja is. Pali egy alkalommal kifejtette, hogy egy tudományos cikknek újnak és jónak kell lennie. Gyorsan megszületett – a később szállóigévé lett - aranyos viszontválasz is: „Palikám, ez mind nagyon szép, csakhogy a legtöbb esetben, ami a tudományos cikkben új, az nem jó, ami pedig jó a cikkben, az sajnos nem új”. De mi is sokat nevettünk, derültünk egy-egy családi összejövetel során, mert a tudományos humorban is ismerte a tréfát.

Eljár fölötünk az idő („Hajt az idő gyorsan - rendes útján eljár - Ha felülünk, felvesz, ha maradunk, nem vár” -írja Arany János a Toldi estéjében), de ami a játékot, meg az állatok iránti szeretetet illeti, gyerekek maradunk egész életünkben. András is ilyen volt, amit bizonyít egy, az édesanyjától, Gizikétől hallott történet, aki maga is nagy kutyabarát volt. András az édesanyja által tartott több kutyából a Lady nevű farkaskutyával kötött szoros barátságot és nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy sétálni vigye, vagy a kertben játsszon vele. A szomszédok tudták az édesanyjától, hogy a fia az egyetemen tanít, ezért látván a játékos szituációt az egyik szomszéd megkérdezte anyukától: „Mondja Gizike, a másik fia, aki az egyetemen tanít, az sose jön látogatóba? Mi mindig csak az Andrást látjuk itt, ahogy a kutyával játszik.” - „Nekem csak ez az egy fiam van” hangzott a tényszerű válasz.

A háromtagú Farkas családnak lett később egy negyedik, András által hőn imádott tagja is, Maci nevű cica személyében, amely néha még az oktató munkájába is beleszólt. András ugyanis hajlíthatatlan és egyenes gerincű, de fájós derekú barát volt, ami miatt néha nem tudott otthonról kimozdulni, ezért a lakására hívta a hallgatókat, mert elképzelhetetlen volt számára, hogy az órája elmaradjon. Meg is érkezett a csapat, köztük egy afrikai diákkal, aki miután meglátta az egyik fotelben szundikáló macskát, elkezdett futni a terasz felé. Nem volt mit tenni, a két szereplőnek - Maci cica nagy bánatára – helyet kellett cserélni: cicus ki, afrikai hallgató pedig be, hogy helyreálljon a rend. Ez nem ment mindig olyan könnyen, mint a cicával. Egy alkalommal Pittsburgh-ben, ahol vendégtanárként dolgozott (1993) az ottani egyetemen, a 42 emeletes Cathedral of Learning felhőkarcoló épületében kellett órát tartania, ahova ő maga cipelte el a tanszék nem éppen legmodernebb írásvetítőjét. Nos, ott viszont elmaradt az óra, mert a készülék zárlatos volt, és csatlakoztatáskor mind a 42 emeleten elment az áram, s az óra végeztéig a technikusok hadának sem sikerült helyreállítani a rendet.

Földrajztudása egészen kivételes volt, már kora gyerekkorától kezdve érdekelte a földrajz, különösen a térképek. Feleségem kerek születésnapját Kunadacson tartottuk, s előtte felhívtam Andrást, hogy elmagyarázzam neki az útvonalat, mert tudtam, hogy GPS-t nem használ. De rögvest félbeszakított, s azonnal részletesen elmagyarázta nekem, hogy merre, hol és mikor forduljak erre meg arra, hogy odataláljak majd a GPS segítségével Kunadacsra. Bocs -mondtam -, elfelejtettem, hogy a sast nem kell repülni tanítani. Egy másik alkalommal Dunabogdányban, a Forgó éteremben ebédeltünk, s kijövet – társaságunk egyik tagja, szimpla érdeklődésből -, hangosan megkérdezte: „Hogy is hívják a szemben emelkedő pilisi hegyet?” András – meg sem várva a mondat végét – részletes magyarázatba kezdett, hogy az „Urak asztala van előttünk, amely egy 593 méteres magaslat … a 70-es években a legmagasabb pontján még fából ácsolt kilátó állt, majd … elzárt, katonai területté minősítették …”.Szeretett túrázni a hegyekben és szívesen utazott velünk is. Egyik alkalommal – András, felesége Judit, lánya Kata, illetve mi ketten a feleségemmel – a nagybörzsönyi kisvasúton utaztunk. András teljesen fel volt villanyozva, s nagy lelkesedéssel magyarázta nekünk, hogy egy 600 mm-es keskeny nyomközű pályán közlekedünk, amely a nagy szintkülönbség leküzdéséhez - Európában szinte egyedülállóan - csúcsfordítókat használ. Az átélt élményt, András felhevült magyarázatát azóta is gyakran megemlegetjük.

Híres volt felülmúlhatatlan tájékozódási képességéről is. A család erdélyi túráján – nemlétező, mindösszesen 2-3 szavas román nyelvtudásával – még egy térképpel közlekedő román családot is képes volt útbaigazítani. De az is vele esett meg, hogy a Madarasi-Hargitában, a menedékház fölötti csúcson körös-körül látható hegyeket magyarázta a lányának, amikor egy magyar turistacsoport érkezett, akik elkezdték faggatni a túravezetőjüket, hogy melyik hegy melyik, aki ezt nem tudta. Több se kellett Andrásnak, odalépett a csoporthozés – mintha a világ legegyszerűbb dolga lenne - felsorolta, megnevezte és megmutatta a környező hegyek mindegyikét.

Úgy kezdtem írásomat, hogy András barátomnak sikerült emberi módon élni és méltósággal, emberi módon meghalni. Sok értéket adott az életnek és barátainak közte nekem is. Szívem tele van munkájának rengeteg itt hagyott gyümölcsével. Ezért, ha Andrásra gondolok, aki nemcsak átfutott az életen, mindig jókedvem lesz, s mosolyogva mesélni kezdek szeretteimnek azokról az ajándékokról, élményekről, támogatásról, amelyeket tőle kaptam. Most ezek egy kicsi részét le is írtam.

Az utóbbi egy évben, ha telefonon vagy ímélen beszéltünk, mindig azt mondta, hogy jó lenne találkozni. De ez már nem jött össze életében, de