II. Rész: INNOVÁCIÓS MENEDZSMENT

II. Rész: INNOVÁCIÓS MENEDZSMENT 

6. fejezet: A BME IPARI ÜZEMGAZDASÁGTAN TANSZÉK (1953-1986)

A Műegyetemen, a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi egyetemen közgazdasági diszciplína a háború előtt tudományosan is művelt terület volt. Az öt kara közül a Közgazdaságtudományi Karnak Heller Farkas volt az első dékánja, aki az 1945/46-os tanévben a Műegyetem rektora  is volt. 1925 és 1948 között a Közgazdasági Szemle szerkesztője, a Magyar Közgazdasági Társaság alelnöke, a Magyar Társadalomtudományi Társaság elnöke, a Közgazdasági Lexikon (Budapest, 1937) szerkesztője volt.  1949-ben a diktatúra nem viselte el nemzetközileg is elismert tekintélyét. 

Az egyetem közgazdasági részből lett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem.  A Mùegyetemen mérnököknek üzemgazdaságtani ismereteket a tekintélyes gépészmérnők professzorok tanították. Például: Pattantyus-Ábrahám Géza.

A tanszék

1953-ban a BME Ipari Üzemgazdaságtan Tanszéket a Gépészmérnöki Karon Fáth János egyetemi docens alapította. A tanszéken 1956-ban indult el a posztgraduális, második diplomás gazdasági mérnök képzés, az MBA elődje. 1974-ben indult, majd megvalósult nappali a szervező mérnökképzés a Vegyészmérnöki Karon, a termelési rendszer szak a Gépészmérnöki Karon, és a posztgraduális szervező szakmérnöki képzés.a Villamosmérnöki Karon Ezek voltak a tanszék legjelentősebb oktatásszervezési eredményei. A tananyagot lényegében a tanszéki szerzőtől több, nagy jelentőségű könyv és publikáció alapozta meg:

1. Fáth János: Az ipari üzemek szervezése és gazdaságtana. Tankönyvkiadó, Budapest, 1962
2. Kindler József–Kiss István (szerk.): Rendszerelmélet. Válogatott tanulmányok. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1969
3. Ladó László-Deli László-Kocsis József: A komplex iparvállalati tervezés módszertana. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1971
4. Kindler József–Kiss István (szerk.):  Rendszerkutatás. Válogatott tanulmányok. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1973
5. A szervezés időszerű kérdései.(Ladó László sorozatszerkesztő). Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1973
6. Kocsis József: Folyamatszervezés a gépiparban. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974
7. Englender Tibor – Harsányi István – Kovács Zoltán: Vezetői alkalmasság - vezetői készség Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1975.
8. Kindler József - Papp Ottó: Komplex rendszerek vizsgálata. Összemérési módszerek. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1977.
9. Ladó László: Szervezéselmélet és - módszertan, A vezetés szervezési funkciója. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1979, 1980 és 1986.
10. Ladó László: Teljesítmények és ráfordítások: Tervezés, mérés, értékelés, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1981
11. Ladó László: A módszeres innovációs diagnosztika. Nahlik Gáborral. Vezetéstudomány, 1981
12. Papp Ottó: Hálótervezés az ipari gyakorlatban. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1985.
13. Ladó László: Környezetünk és a vállalati informatika. Erdősi Gyulával. Szervezettség és hatékonyság. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Bp., 1985
14. Ladó László: A vezetésre való felkészítés és továbbképzés a műszaki felsőoktatásban. A Budapesti Műszaki Egyetem példája. Vezetéstudomány, 1986

A Tanszék rövid története, a tanszékvezetők: Fáth János (1953-1968), Harsányi István (1968-1978) és Ladó László (1978-1986), továbbá a tanszék meghatározó személyiségei: Kindler József és Kocsis József.

Harsányi István a tanszékvezető (előzmények)

Az érettségi megszerzése után irodai munkát vállalt, majd 1936-ban beiratkozott a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre. Itt 1940-ben közgazdász oklevelet, 1941-ben egyetemi doktorit is szerzett. Később 1961-ben kandidátus lett. 

1933-1938 a Magyar Ipar és Kereskedelmi Rt.-nél volt tisztviselő

1938-1945 az INDORG Pszichotechnikai Intézet Laboratórium vezetőjeként a korszerű üzemszervezés kérdéseivel foglalkozott

1945-1947 belügyminiszteri biztosként tevékenykedett a JOINT szociális intézménynél. 

1947-1949 a Munkatudományi és Racionalizálási Intézet igazgatóhelyettese

1949-ben Harsányi István megalapította az új, Villamosmérnöki karon az Üzemi Tervgazdasági Tanszéket. 1951-ben felvette a pályakezdő, 22 éves Boross Zoltán jogvégzett, üzemi gyakorlattal rendelkező pécsi fiatalembert tanársegédnek. Később, már tanszékvezetőként Boross professzor interjújában (2006) így emlékezett:

“51-ben végeztem.”  Az első munkahelye a Közért Tejipari vállalat volt, terv előadó munkakörben...”Jogi-államtudományi diplomával”….”Papp Miklós kollégám mondta, hogy “Harsányi professzor a Budapesti Műszaki Egyetemen tanársegédet keres. 

Hát menj el! - mondtam. Én már voltam. “Én nem voltam jó neki. Menj el próbáld meg. Semmibe nem kerül.” - “Mondtam, ez igaz.” Úgy, hogy én beállítottam Harsányi professzor úrhoz, aki indított itt a Műegyetemen. Ő engem lekáderezett, ahogy ezt akkor annak idején hívták. 

Hol volt akkor a tanszék? 

Akkor alakult a Villamos kar, a Villamos kar addig a gépész b) volt.  A Stoczek utcai épületben volt a tanszék. Ragyogó volt, pláne a Tejért után. Az első emeleten, az egyik fele a mi tanszékünk volt, a másik fele a Vizgépek tanszék volt, a Pattantyus professzorék voltak ott”….”Állati boldog voltam. Egy hatalmas szobám volt.”  Később Boross tanársegéd szobája hármojuknak is elég volt. 1951-ben Harsányi István meghívta a “szovjet minta” oktatójaként M. A. Dinyina szovjet professzort, aki a Gépészmérnöki karon Ipargazdaság Tanszéket alapított, ahová felvette Máriás Antalt (1925-2001) és Mandel Miklóst (1927-2023), közgazdász végzettségű, pályakezdő fiatal embereket. (Amikor a szovjet elvtársnő mandátuma lejárt a tanszék megszűnt, munkatársai a Fáth tanszéken dolgozhattak tovább.) 1952-ben Harsányi István meghívására adjunktusként  csatlakozott a csapathoz a már vezetői gyakorlattal rendelkező jogász Susánszky. János (1923 -1999). Így a tanszék 3 fős lett: Harsányi István közgazdász és két fiatalember, Boross Zoltán és Susánszky János jog-államtudományi végzettségű szakemberek. Harsányi István főbb művei:

• Üzemi tervgazdálkodás (Bp., 1950)
• Gépgyárak tervezése, szervezése (Bp., 1955)
• Iparvállalatok vezetése, tervezése, szervezése (Szerk, Bp., 1955)
• Üzemgazdaságtan (Bp., 1958)
• A szervezés és vezetés tudományos alapjairól. Irányzatok-iskolák (Bp., 1974)
• A vállalati vezetéselmélet és módszertana II. A tőkés gazdálkodás új szervezeti formái, Bp. 1983. Kézirat (64 oldal)
• A vállalati vezetéselmélet és módszertan I. A vezetés modellje, a tőkés management első és második fejlődési szakasza Bp. 1985. Mérnöktovábbképző Intézet (116 oldal)

Harsányi István már 40 éves, amikor négy év után be kellett fejeznie a tanszéke vezetését. Tanszéke megszünt.

1953-ban változások voltak a politikában, a Rákosi kormányt felváltotta Nagy Imre. Sok minden átalakult. A tanszék a Villamosmérnöki karról a Gépészmérnökire került. Kívülről hoztak tanszékvezetőt a 31 éves közgazdászt, a Gazdasági és Műszaki Akadémia Ipargazdaságtan Tanszék tanszékvezető tanárát, Fáth Jánost.

Fáth János a tanszékalapító

1944-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen közgazdász oklevelet szerzett. 1946-ban ugyan itt közgazdász doktorit szerzett, 1964-ben közgazdaságtudományi kandidátusa lett.

1940-1944 a Weiss Manfréd Rt. tisztviselője 

1944-1946 a Magyar Gazdaságkutató Intézet közgazdásza 

1946-1950 a Nehézipari Minisztérium Nehézipari Központ Tervosztályának vezetője

1950-1953 a Gazdasági és Műszaki Akadémia Ipargazdaságtan Tanszék tanszékvezető tanára

Révai József után a Nagy Imre kormányban 1953-tól 

Erdey-Grúz Tibor akadémikus Felsőoktatási miniszter lett! 

1953-ban Fáth Jànos megalapította az Ipari Üzemgazdasági Tanszéket. Első lépésben átvette és megszüntette Harsányi István tanszékét - az Üzemi Tervgazdasági Tanszéket - majd még ugyanebben az évben létrehozta a saját tanszékét. Helyettese Harsányi István lett. Fáth János a BME Ipari Üzemgazdaságtan Tanszéken:  

1953-1965 tanszékvezető egyetemi docens

1965-1968 tanszékvezető egyetemi tanár

1968-1971 egyetemi tanár, közben dékánhelyettes (1959-1963). 

A vállalati tervezés és vezetés kérdéseivel foglalkozott. Magyarországon elsőként oktatta az iparvállalatok vezetését, tervezését és szervezését. Jelentős szerepet játszott a gazdasági-mérnökképzés 1956-ban való bevezetésében. A MTESZ elnökségi tagja. A TIT Üzemgazdasági Szakbizottságának elnöke. 

Fáth János főbb munkái:

• A második világháború hatása a világgazdaságra. Egyetemi doktori értekezés (Bp.1946)
• Gépipari vállalatok éves terve (Bp.1952)
• A vállalati tervezés egyes kérdései (Bp.1955)
• Ipargazdaságtan. Egyetemi jegyzet (Bp.1956)
• Gazdasági hatékonyság az iparban. (1958)
• Iparvállalatok vezetése és szervezése. Szerk. (1961)
• Az ipari üzemek szervezése és gazdaságtana. (Bp. 1962)
• A szocialista vállalkozás vezetés társadalmi és gazdasági funkciója különös tekintettel a nagyvállalati szövetkezetiformára. Kandidátusi Értekezés (Bp.1963)
• Az automatizálás gazdasági kérdései. (Bp.1965)
• Kelet Ausztria az új Közép-Európában. A jövőkép és intézményrendszer kérdései (Tér és Társadalom, 1977)

(Forrás: Révai Új Lexikona VI. kötet E-Fei, 797 old.)

Fáth János 15-20 fős nagy tanszéket hozott létre! 

Új emberek csatlakoztak a tanszékhez: Páljános Gyula, Régeni Lászlóné dr. Kancsár Gizella,Tóth Godó István, Szendrovits Zoltán és Jancsók Ferenc stb. 

Az 1956-os forradalom végén a tanszékről távozott Boross Zoltán és Mandel Miklós is. Az országból is távozott Páljános Gyula és Szendrovits Zoltán (1919-1999). A tanszékre került Klár János professzor (1906 -1972), Parányi György (1923-2008), Apró Imréné és Szántóné dr. Gáti Márta. Későbbiekben az oktatók tudományos minősítést szereztek. Kandidátusok, akadémiai doktorok lettek.

1959-ben Susánszky János adjunktus elment a tanszékről, tanszékvezető docens lett a Miskolci Egyetemen, megalapította az Ipargazdaságtani Tanszéket. Az Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék tapasztalatain kezdte el Borsodban a gazdasági mérnökképzést, majd 1964-ben létrehozta a Borsodi Vezető és Szervező Továbbképző Iskolát. 

A BME gazdasági mérnökin volt négy rendkívül tehetséges már a gyakorlatban is bizonyított, a harmincas éveiben járó fiatalember, akik a kitüntetéses eredménnyel végeztek, és ez alapján a hatvanas évek elején felvételt nyertek a tanszékre: Kindler József, Kocsis József, Papp Ottó és Seregi Ferenc. Az erősítésnek azonban nincs vége! Érkezik a tanszékre kandidátusként, 44 évesen Dr. Ladó László okl. közgazda, jelentős vezetői gyakorlattal, országos ismertséggel, továbbá Asbóth Tibor, Fügedi Tamás mindketten okl. közgazdák, és pályakezdőként Szabó Gyula okl. gépészmérnök és Kiss István okl. villamosmérnök. A következő években nyert felvételt Cságoly Ferenc. Okl. gépész- és gazdasági mérnökként Deli László, és friss vegyészmérnöki diplomával Szabó Gábor Csaba (1941-2021). Többen távoztak is, így 1965-ben hivatalos kiküldetésben Fáth János (ENSZ, UNIDO szakértőjeként), majd 1971-ben véglegesen. A vezetőváltás zökkenőmentes. Harsányi a tanszékvezetést már professzorként vette át. 

1968-ban Máriás Antal a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre távozik. Ipari Üzemszervezési- , majd a Vezetési és Szervezési tanszék vezetőjeként lerakta a Vezetéstudományi Intézet alapjait. A hatvanas évek végén jöttek a tanszékre Berey András (1932-2012) okl. hadmérnök, okl. mérnök-közgazdász és Berény János okl. közgazda, Maczó Kálmán (1931-2022) okl. gépész- és gazdasági mérnök adjunktusok. Továbbá fiatal tanársegédek felvételére is sor került, így okl. közgazdaként Kéri Katalin, valamint Végh György okl. gépészmérnök, Szűts István és Erdősi Gyula okl. villamosmérnökök. Valamennyi mérnök, oktató munkájuk mellett gazdasági mérnöki tanulmányokat folytattak. Mérnök végzettségű oktatók gazdasági mérnök diploma nélkül nem lehettek a tanszéknek a tagjai. Ennek hagyománya volt, aki nem tudta megszerezni a diplomáját és az egyetemi doktorit annak nem volt jövője a tanszéken.

Ladó László az iskolateremtő

A Forradalom után 1957-ben, 38 évesen lett kandidátus.1969-ben 50 évesen az MTA közlekedéstudományok doktora, akkor egyedüliként a tanszéken. 59 éves korában, 1978-tól lett tanszékvezető 1986-ig. 

Számos könyv és publikáció szerzője, és a Magyar Szervezéstudományi Iskola (MSZI) egyik létrehozója, iskolateremtő. 

Ladó professzor a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnök Karán folyó, második diplomát adó gazdasági mérnökképzésnek meghatározó oktatója volt. Kezdetben az „Adatfeldolgozó gépek és rendszerek” című tárgyat, majd a gazdasági mérnök képzés reformját követően több tárgyat tanított az általa kezdeményezett és létrehozottak közül. Az Egyetemen itt lett először széles körben oktatott a rendszerszemléleten alapuló gazdaságossági számítás, a komplex vállalati tervezés, és amit minden mérnöknek tudni kellett, a költség és nyereségfedezeti, ÁKFN (Árbevétel, Költség, Fedezet és Nyereség) struktúraszámítást. A gazdasági mérnök posztgraduális képzésnek több generáció volt a hallgatója, több ezren is vannak, akik – már diplomával a zsebükben – megismerték Ladó professzor úr oktatói munkáját. Országosan előkészítette a szervezőspecialista képzést, a szervezési és gazdasági  tárgyak fejlesztését és a tanszékhez tartozó óraszámának növelését, a könyv külön fejezetben emlékezik meg erről az időszakról.

1968. január 1-én az ország áttért az új gazdasági mechanizmusra. A reform megvalósításban a tanszéknek jelentős szerepe volt. Ladó László vezetésével hatalmas munkát végzett Deli László és Kocsis József álló team. Tananyagokkal és előadásaikkal nagymértékben hozzájárultak a tanszék tekintélyének növeléséhez és országos ismertségéhez. A munkát nem győzték, további segítségre volt szükség. A tanszék életében a 70-es évek hosszútávra meghatározóak voltak, a szervezőspecialista képzés megvalósításában. Ladó László vezetésével a szervezés kutató - oktató műhelye jelentős eredményeket ért el. Ebben az időben került a tanszékre, Gyökér Irén, Kádár Katalin, Nahlik Gábor, Serfőző Mária, Farkas András, majd Ferke János, Martinez Ferenc, Kasza Jenő, Bürchnerné Károlyi Éva, Németh István, és Ráduly Zoltán, továbbá a munkatudomány alkotóműhely megalapozását segítő vezetői gyakorlattal rendelkező Göndöcs Károly kandidátus, docens. Ezt az időszakot jellemzi Nahlik Gábor az Magyar Tudományos Akadémián tartott előadásában, Ladó László professzor úr 50 évre látott előre.

Ladó László az előzőekben felsoroltak után, további fontosabb művei:

A vezetés, valamint a szellemi alkotómunka és az információrendszer kapcsolata. Vezetési ismertek III. k. (Szerk.: Susánszky J.; Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1971). A szervezés oktatás tartalmi fejlesztése. (Felsőoktatási Szemle, 24.1.1975). 

A  “nagykönyv”, a Szervezéselmélet és - módszertan, A vezetés szervezési funkciója, az első olyan hazai mű, amely értékelte a történelem folyamán kialakult szervezési irányzatokat, s felveti egy olyan új irányzat „képletét”, amelynek sajátosságai: 

• a régi eredmények kodifikálása, 
• emberközpontúság, 
• az ún. nyilt rendszerek szemlélete, 
• a vállalaton belüli rendszerösszefüggések érvényesítése, 
• a korszerű szemléletű informatika szemlélete és gyakorlata, 
• az innovatív (és egyben rugalmas) magatartás. 

Az utolsóként említett jellemző feltételezi az előtte felsoroltak érvényesülését, így az új irányzatot „innovatív szervezetek irányzatának” is nevezhetnénk. 

Ladó László további publikációi: Az alkotásra való felkészítésről. Magyar Tudomány, 1982. 8–9. sz.. Focuses of research are changing in organization theory (A szervezéstudományi kutatások súlypontjainak változása). Periodica Polytechnika, Mechanical Engineering, 27. k. 1983, 1–2 sz.). Informatika Versus hatékonyság? Közgazdasági Szemle, XXX. k.1983. 10. sz. stb.

Kindler József a kutató-fejlesztő

Már majdnem hatvanéves volt mikor kinevezték egyetemi tanárnak, ami legalább húszéves késéssel történt, hiszen annak a meghatározó jelentőségű iskolának volt egyik szellemi vezére, amelyről egyik pályatársának az életrajzában a következőket írják:

„A hatvanas-hetvenes években a formális, rendszerelméleti, szemiotikai, strukturalista megközelítésen alapuló diskurzusok nyújtottak ideális megnyilvánulási lehetőséget a tudományos közösség azon tagjainak, akik politikai okokból vagy tudományos meggyőződésük miatt nem kívántak az uralkodó marxista világnézet érvényességi körén belül tevékenykedni. E, jelentős részében mérnöki végzettséggel rendelkező csoport, nagyon sokat tett a korszerű társadalomtudományi módszerek magyarországi megismertetéséért és elismertetéséért. E törekvések példaszerű megjelenése a korszak egyik alapkönyvének számító Rendszerelmélet-kötet, melynek egyik szerkesztője Kindler József (Kindler - Kiss 1969).” A kötet több mint ötven éve jelent meg és még ma is alapműnek számít. Tudományos pályája igen nagy ívű. Jelentős részben neki köszönhetjük, hogy a rendszerelmélet és a döntéselmélet kutatási eredményei hazánkban szinte az eredmények megjelenésekor bekerültek a tudományos közgondolkodásba, és ami talán még fontosabb az oktatásba. „Döntéselméleti előfeltevések kritikája” címen védte meg akadémiai doktori értekezését, amiben a kvantitatív módszerek széles körű elterjesztésén fáradozó tudós, a „vakbuzgó” kvantifikálás veszélyeire, a rendszerben való gondolkodás humán dimenzióinak a fontosságára figyelmeztet. Neki köszönhetjük, hogy Magyarországon az üzleti etika sok európai egyetemet megelőzően bekerült az egyetemi tantervekbe. Kindler József érdeklődése az utóbbi húsz évben a gazdasági, a politikai, és a társadalmi rendszer alapvető kihívásai felé fordult. Tanulmányai, az ezekben az években egyre sűrűbben megjelent publicisztikája személyes felelősségtudatot és emberi együttérzést tükröznek. Kindler József az üzleti tudományok mellett az alternatív közgazdasági gondolkodásnak is egyik legrangosabb magyar képviselője. Kindler József 1995-től Kerekes Sándor professzor munkatársa lett. Ő emlékezett róla, aki vezette a BKE Környezetgazdaságtani és technológiai tanszéket. Ott, ahol Kindler József professzor lett, ahol létrehozta és vezette azt a műhelyt, aminek eredménye a Kovász című folyóirat, és aminek hatása a közgondolkodásra messze meghaladja a tanszék és az egyetem kereteit. Munkásságának köszönhető, hogy az alternatív közgazdasági gondolkodás néhány alapműve magyarul is hozzáférhetővé vált. Ezt a fajta tudományos alázatot jelentős mértékben felértékeli, hogy Kindler József nem a kreativitás, az alkotókészség híján vállalkozott mások műveinek közkinccsé tételére. Pályatársaink közül sokan az ő helyében a külföldi szerzők gondolatinak újrafogalmazását választották volna, ő azonban inkább az eredeti művek megjelentetéséért fáradozott, vállalva nemcsak a fordítás felelősségét, hanem a kiadás anyagi-szervezési gondjait is.

Érdekes pálya Kindler Józsefé, hiszen vitathatatlan tudományos teljesítménye ellenére nemcsak akadémikus nem lett, de nem volt igazán vezető sem. E tekintetben egyszer-egyszer „megtévedt”. A „vezetettek” azóta is szeretettel és tisztelettel emlegetik azt a félévet, de a „kinevezők” nyugalmát kissé megzavarta Kindler József szókimondása. Tanítványai és barátai örömére, nemigen vezetett mást, mint diploma és PhD kurzusokat, ezt tette a Corvinus Egyetem professzor emeritusaként.

Kindler József az igazi civil volt, aki számos alapítványt hozott létre, aki részt vett a Duna-kör munkájában, aki alapítója volt a Védegyletnek, az MDF-nek. Ő az az ember, aki mindig ott volt a dolgok sűrűjében, amikor az ütéseket kell felfogni, és mindig eltűnt, amikor a siker babérjait osztották. A sors persze igazságos. Arany „Egy kis független nyugalmat” óhajtott, Kindler József ezt a függetlenséget harcok árán, de kivívta magának. Szerető és megértő feleség, igazi társ jutott neki a sors kegyelméből, és tehetséges lánygyermek és már felnőtt unokák, akik számtalan „nagyapa” élményt őriznek, tették teljessé Kindler József életét.

A hazai rendszerelmélet nagy „Öregjének” a méltatását talán nem ünneprontás Hamvas Bélának, a „bor barátjának” a soraival befejeznem:

„A szem rendszerben lát: az egyik szem a fegyház rendszerében, a másik a bordély rendszerében, a vásár rendszerében, a gyermekszoba, a statisztika, a kettős könyvelés, a grafikon rendszerében. Hihetetlenül kevés a tiszta szem, amely a tenger és csillagos ég rendszerében lát, és úgy él, mint a fák testvére.”

Nos Kindler József ilyen tiszta szemű ember volt és úgy is élt, mint a fák testvére. Mi büszkék vagyunk rá, hogy ismerhettük, hogy barátunknak tekinthettük. 

A barátok sorában ott volt Kocsis József is, aki így emlékezett:

Kocsis József: Új csapat, új irányzatok a tanszéken az 1960-as években

Dr. Kindler József professzor úrral a Műegyetem posztgraduális gazdasági-mérnök képzés keretében folytatott tanulmányaink során ismerkedtem meg, mint hallgató évfolyamtársammal, az 1960/61-ben indult szemeszterben. Ez a képzési forma gyűjtőhelye lett abban az időszakban azoknak a gyakorlatban dolgozó fiatal mérnököknek, akik már az ötvenes években is súlyt helyzetek munkájukban a vállalati gazdasági (üzemgazdasági) és szervezési (üzemszervezési, gyártásszervezési) megoldások keresésére és alkalmazására, majd a későbbiekben a kitágult lehetőségeket észlelve kezdeményezéseket indítottak a gazdaságossági számítások, a minőség biztosítása, az innováció és az új szervezési eljárások elterjesztése érdekében. Jómagam is, mint Kindler professzor – akkor nekünk még „a Kindler Jóska” – sikeresnek mondható ipari pályakezdés után láttuk szükségességét a szakirányú továbbképzésnek. (Kindler akkor már a matematikai statisztikára alapozott minőségbiztosítási rendszer élelmiszeripari alkalmazásában ért el jelentős eredményeket a konzervgyártás területein.) Évfolyamtársaink voltak még – többek között – Deli László és Papp Ottó is, akikkel a későbbiekben oktatóként dolgoztunk együtt. A tanulmányaink során kialakult baráti viszonyban Kindler Jóskát – akit arisztokratikus külső megjelenése, angliai tanulmányútja, kiváló angol nyelvtudása valamint fanyar humora miatt a későbbiekben sokszor csak „Lord”-nak szólítottam – már hallgató korunkban mindnyájan elismertük, mint a sztochasztikus vizsgálódások szorgalmazóját. Szorosabb együttműködésünk 1962-ben kezdődött, amikor is a diplomavédés után mind a négyen (Deli, Kindler, Kocsis, Papp) meghívást kaptunk az „anyatanszékre” oktatói státuszba, ahol azután több mint egy negyed évszázadon át dolgoztunk együtt tartós munkakapcsolatban.

Mindezek előzménye volt önálló egyéni felkészülésünk, amely az érdeklődési köreinknek megfelelő irányban autodidaktikus jellegűen alakult, mert a Műszaki Egyetemen az 1950-es években az egyes karokon különböző mértékű, de csak nagyon általános képzést kaptak a hallgatók a gazdasági-szervezési ismeretekből. Így az iparba kikerült fiatal mérnökök munkájuk során egyre jobban igényelték ezeket a szakismereteket, mert hiányuk akadályozta további szakmai fejlődésüket, elképzéseik reális megvalósítását. A Műegyetemen a Gépészmérnöki Kar keretében kezdte el ezt a hiánypótló oktatási tevékenységet az Ipari Üzemgazdaságtan tanszék, amely kis létszámú, de nívós és lelkes oktatóival 1956 őszén indította meg a posztgraduális gazdasági mérnök képzést, és ez hosszú évtizedeken át, több reform után is bázisa maradt a hazai komplex, műszaki-gazdasági jellegű szervező és vezető képzésnek.

A tanszék országosan is úttörő tevékenységet végzett ebben az időben, olyan kiváló oktatók csapatával ABC sorrendben, mint Boross Zoltán, Fáth János, Harsányi István, Jancsók Ferenc, Máriás Antal, Parányi György, Susánszky János. Tevékenységük főképpen a témakör oktatási jelentőségének felismerése alapján a szervezetek hatékonyságának növelését célzó komplex ismeretek színvonalas átadására irányult. Ez időszak „élharcosai” az u.n. „szervezési generalisták” voltak, akik nagy elhivatottsággal végezték – sokszor meg nem értett – oktatási munkájukat. Nekik köszönhetőleg az 1960-as évek elejére a képzésükben részt vett hallgatók egy része különböző módon és mértékben bekapcsolódott a tanszék munkájába. Így alakult ki a tanszéken a szervezési oktatás második fázisának tanári gárdája, elsősorban Ladó László, Deli László, Kindler József, Kocsis József, Papp Ottó, Seregi Ferenc  közreműködésével. E második fázis már a generalisták mellett a szakterületi „specialisták”-ra jellemző irányzatot képviselt, s ennek következtében kerültek be az oktatásba a problémamegoldó gondolkodás elvei alapján olyan tárgykörök, mint a költségelemzés, a döntéselmélet- és módszertan, az operációkutatás, a rendszerelmélet, a folyamatvizsgálatok, az értékelemzés és hálótervezés, a minőségszabályozás, az irányításelmélet és módszertan é.i.t. Oktatásuk alapkoncepciója volt, hogy a mérnöki munka jelentős hányada a kutatás-fejlesztés területére koncentrálódik, ugyanakkor a mérnök a termelés szervezője és vezetője is, ezért mindkét tevékenysége igényli az elméletileg megalapozott, és a gyakorlatban is hasznosítható gazdasági-szervezési-vezetési ismeretek és eljárási technikák alkalmazását. Az új csapat erőfeszítéseinek eredményei hamarosan országosan is ismertté váltak, miközben létszámuk tovább a már az általuk tanított hallgatókból válogatott oktatókkal is. (Erdősi Gyula, Göndöcs Károly, Gyökér Irán, Maczó Kálmán, Szűts István). Az így kiegészült specialistákból álló oktatógárda szellemi hatása – Dr. Ladó László professzor vezetése és irányítása mellett – az egész országra kisugárzott, és hozzájárult az 1968-ban megindult új gazdaságirányítási rendszer megalapozásához, majd az üzem- és munkaszervezés országos programjának kidolgozásához és realizálásához. Kindler József az új csapatban elsősorban a szigorú tudományos megközelítés módszerével alkotott és ért el igazi nemzetközi tudományos eredményeket, s ezzel elősegítette a tanszéki munka tudományos jellegének növelését is. Meghonosította a tanszéken a sztochasztikus szemléletmódot, a matematikai statisztika kiterjedt alkalmazását, az operációkutatás és a kvantitatív módszerek összehangolását. Kifejlesztette a rendszerszemléletű döntéselméletet és alkalmazásait, szorgalmazta a teljes körű minőségmenedzsment oktatását.

Kindler professzor 1986-tól a Közgazdaságtudományi Egyetemen folytatta oktató tevékenységét, de eszmei és szakmai kapcsolata megmaradt a Tanszékkel, együttműködve a tudományos élet különböző fórumain. Nemcsak tudományos munkájában, de emberi magatartásában is példaképpé vált munkatársai előtt. Egyenes jelleme, társadalmi érzékenysége, segítőkészsége, szókimondó természete, kérlelhetetlen igazságkereső magatartása – bár sokszor konfliktusokat is okozott – kivívta mindnyájunk tiszteletét. Életelve az általa is sokszor ismételt klasszikus mondás:

„Barátom Platon, de még inkább baráton az igazság” (Arisztotelész)

Kocsis József a folyamatok tudósa 

Okl. gépészmérnökként és okl. gazdasági mérnökként érkezett a tanszékre és az MTA közgazdaságtudományi doktoraként, docensként ment nyugdíjba. Munkáját így jellemezte: A „Ladó - Deli - Kocsis” - team tagjaként  fontos szerepűk volt a tanszéki oktatási profil kiakitásában. Ez az időszak a hazai gazdaságirányítás átfogó reformjának előkészítésében való alkotó együttműködéstől a piaci mechanizmust visszafogó „fékek” állami alkalmazásáig értelmezhető. Az alkotócsoport már ez előtt is együtt dolgozott és a továbbiakban is kiemelt szerepet vállalt az új feladatok kapcsán (így pl. a vállalati „Üzem- és munkaszervezés fejlesztése” c. országos programban, az egyetemi oktatás fejlesztésében, é.i.t.) A vállalati szférában a korábbi szigorú központi tervezési és irányítási módszert fel kellett váltani a piaci viszonyokat is figyelembevevő, önálló vállalati tervezési-döntési-cselekvési elvekkel és módszerekkel, amire a vállalatok vezetői és szakemberei nem voltak felkészülve, s ezt a hiányt kellett minél gyorsabban pótolni, az üzemi szemléletet a vállalkozási szemlélettel váltva fel. A nagy hármas – támaszkodva a külső és belső munkatársakra – oroszlánrészt vállalt e (gyakran „hittérítés”-nek nevezet) projektből. A teamben az együttműködés – egymás emberi mtulajdonságainak megbecsülésén túl – a szakmai tudások szinergikus integrációján alapult, hiszen együtt volt az élettapasztalat, a cél iránti elkötelezett lelkesedés, a pénzügyi- szervezési- és technológiai tudás, valamint a töretlen akarategység a feladatok nehézségeinek alkotó jellegű legyőzésében is. Ezek eredője országosan ismertté vált és gyakorlatilag is elfogadott iskolateremtő elméleti és módszertani eredményekre vezetett: 

• mikrogazdasági rendszer modellezése és vállalkozási funkciójának döntéselőkészítő típusú megalapozása terén,
• a gazdasági események hatékonyságának megítélését segítő költségszámítások (fedezeti számítás, AKNF-struktúra elemzés) vonatkozásaiban, valamint
• az iparvállalati szintű komplex tervezés rendszerének és metodikáinak kidolgozásában, sőt gyakorlati alkalmazásbavételében.

Mindezek bekerültek a graduális és posztgraduális képzések tananyagaiba is. E termékeny időszak kiemelkedő megnyilvánulásai:

1. Az egész országra és minden ipari területre kiterjedő vezető-továbbképző tanfolyamok elvi irányítása, tematikáik kidolgozása, előadóik kiválasztása és koordinálása, az előadások megtartásában való aktív részvétel,
2. Az előadott tananyagok elsajátítását elősegítő új, aktualizáló gyakorlati módszerek kifejlesztése és alkalmazása (Itt kezdődött a hazai oktatási gyakorlatban először az u.n. „Esettanulmányok” kidolgozása és az előadásokban való interaktív, kiscsoportos felhasználása.)
3. Az aktuális saját témakörökhöz, „Esettanulmányok” készítése és az alkalmazási tapasztalatok feldolgozása. Néhány tipikus példa:

• Új gyártmányok bevezetésével járó vezetői feladatok, a gazdasági kihatások mérlegelésével (1965)
• A gyártási folyamat fejlesztésének vezetői feladatai, különös tekintettel a gazdaságos termelékenységnövelés optimalizálására (1966)
• Optimális termelésirányítási döntések kialakítása (1968)
• Termékösszetétel optimalizálás (1968)
• A korszerű nyereségorientált vállalati tervezés módszerének alkalmazása (1968)
• Az optimális akcióváltozat kiválasztása költség- és nyereségfedezeti számítással (1968)
• A vállalati költséggazdálkodás és nyereségérdekeltség időszerű kérdései (1969)

Számos további esettanulmány pontos irodalmi hivatkozásai megtalálhatók a szerzők, Ladó László, Deli László, Kocsis József publikációs jegyzékben. Az „Esettanulmányok” tapasztalatainak általánosítása és a résztvevő-hallgatók igényei alapján az elméleti és módszertani anyagok publikációkba rendezése is megtörtént. A számos cikk és tanulmány mellett országosan is elterjedtek és ismertté váltak. Szakmai körökben általánosan elfogadott művek több kiadást is megértek, és egységes elméleti módszertani alapul szolgáltak gazdasági mechanizmus átalakításához. Hatásuk számos vállalatnál kimutatható gazdasági eredményhez vezetett, új ismeretanyaguk hosszú távra is részét képezi a vonatkozó oktatási anyagoknak.

Nahlik Gábor az Open University magyarországi létrehozója

Meghatározó élményem nyolc éves koromban az 1956-os forradalom és szabadságharc. A leírhatatlan borzalmak láttán pacifista lettem. Pedig bátyámmal fegyvereket gyűjtöttünk, amelyeket Nagymama a Dunába dobott. Jól tette. Passzív ellenállást tanúsítottunk. Tíz év hivatalos orosz nyelv tanulás után sem tudtam a cirill betűket rendesen, szovjet filmet sosem néztünk meg. Általános iskolában remek tanáraim voltak, szüleimhez hasonló gondolkodásúak. Sokat köszönhetek nekik. Apuval és Gyuri bátyámmal csaknem minden nap tettünk egy sétát a Várban, a Városmajorban. Beszélgetve készített fel minket az életre. Anyu vasárnaponként kirándulásra vitt minket, bejártuk a Pilis minden szépségét. Televíziónk szerencsére nem volt, rengeteget olvastunk. Önállóságra neveltek minket. Zsebpénzünk volt, amiből két év alatt tudtunk venni egy használt biciklit. Szétszedtük az erkélyen, alaposan bezsíroztunk minden forgó-mozgó alkatrészt, azután évekig szolgált minket. Összefoglalva anyagilag szegény, lelkileg gazdag, egy szóval boldog gyermekkorunk volt.

Az első önálló életvezetési döntésem a sport volt. Testnevelő tanárom észrevette, hogy jól tudok úszni. 12 évesen a Vasas úszó szakosztályában találtam magam. Az edzések a Sportuszodában voltak. Áldott emlékű Ulrich János volt az edzőm öt évig. A stílust fontosabbnak tartotta az erőnél. Megtanított jógázni, a gyakorlatokat ma is minden nap megcsinálom. Szorgalmas pontszerzője voltam a csapatunknak. Korosztályok bajnoksági döntőibe mindig bekerültem, néha egy érmet is elcsíptem. 16 éves koromban bejutottam a felnőtt bajnokság döntőjébe. Ezután már sorozatos gyulladások, sérülések gátoltak, be kell látnom, hogy elértem teljesítőképességem határát. 

Középiskolába az Autóközlekedési Technikumba jártam. Itt is remek tanáraim voltak. Igazi osztályközösség alakult ki. Manapság is évente egyszer összejövünk, örülünk a találkozásnak. A sport, a versenyek miatt sokat hiányoztam, de ezért sosem ért hátrány. Érdekes tantárgyak voltak, szívesen tanulta mindenki. Sokan készültünk továbbtanulásra, mérnökök akartunk lenni. Fizika tanárunk reggel hétkor tartott előkészítőt. Aki bejárt rá, mind felvették az egyetemre. A technikus oklevél mellé hivatásos gépjárművezetői jogosítványt is kellett szerezni a tanterv szerint. A technikumot sajnos megszüntették. Túlságosan életrevaló embereket nevelt. A tanárok zöme, a humán tantárgyakat tanítók is, a felsőoktatásban lett vezető oktató.

Az egyetemen mindig csoportban tanultunk. Hamar rájöttünk, hogy egyedül nem megy. Felosztottuk a tananyagot, mindenkinek tökéletesen tudni kellett a saját részét, aztán megtanítottuk egymásnak. Addig voltunk együtt, amíg mindenki felkészült lett. A tankörben kicsi volt a lemorzsolódás. Az autógépész hallgatók között csak fiúk voltak. Az évfolyam lányait csak második évben vettük észre. Meglepően csinosak voltak és eszesek. Először jegyzeteket adtunk kölcsön egymásnak, aztán egy mindent elsöprő szerelem eldöntötte a párválasztásunkat feleségemmel kölcsönösen. Lábodi Mária vegyipari gépészmérnök a feleségem, gyermekeim édesanyja. Remek tanulópár is lettünk, a második év végi matematika és mechanika szigorlatra már együtt készültünk fel, a siker sem maradt el. Életem minden eredményét annak köszönhetem, hogy a feleségem együtt gondolkodott, cselekedett velem. Egy test, egy lélek vagyunk, ahogy azt Jézus urunk tanította nekünk.

Tudományos munkára Dr Ludvig Győző docens úr választott ki azután, hogy a Műszaki Mechanikai Tanszéken minden vizsgát letettünk. Felhívott otthon telefonon, meghívott egy beszélgetésre. Bemutatta az elektronikus analóg számítógépet, amely alkalmas volt nem lineáris több szabadságfokú lengő rendszerek modellezésére. Gépjárművek lengéstani modellezésére kiválóan alkalmas gépek voltak. Harmadéves koromtól Dr Ludvig Győző docens úr tudományos diákkörében dolgoztam. A diplomatervem konzulense is ő volt. Népköztársasági ösztöndíjas lettem, tanítványaink voltak. 1970-ben az első házassági évfordulónkra megleptük magunkat egy új motorkerékpárral. Kedvenc úticélunk a Velencei tó lett. 

Negyedéves korunkban találkoztunk az Ipari Üzemgazdaságtan Tanszékkel. Itt a gyakorlatokon kötelező volt a csoportmunka. Vállalati éves tervet készítettünk, amelyhez az információkat a gyakorlatvezető adta, ha szakszerűen kérdeztünk. Ki kellett osztani a csoporton belül a szerepeket. Vállalati felső szintű vezetők lehettünk. Többször zsákutcába vittük a céget, amíg rájöttünk, hogy a költség- és nyereségfedezeti számítás terminológiáját és módszereit kell szakszerűen alkalmaznunk. Mikor a sokadik nekifutásra megoldottuk a feladatokat, értettük, sőt már tudtuk is a tananyagot. Ez az oktatási módszer nekünk új volt. Ötödéves koromban demonstrátort keresett a Tanszék. Erdősi Gyula tanársegéd úr beszélgetett velem, mielőtt bemutatott Dr Ladó László professzor úrnak. Hamar kialakult a szimpátia. Kaptam egy keretet, amit az Ápiszban költhettem el, olyan eszközökre, amelyekkel tansegédleteket, tankönyv ábrákat, diákat lehetett rajzolni. Erdősi Gyula sok jó ötlete is megvalósult. Nagy részét más egyetemeken is használták, még húsz évvel később is. Sok helyen érezhettem otthon magam. Közben elkészítettem a diplomatervet, amelyet a Közlekedéstudományi Egyesület pályadíjjal jutalmazott. 

1971 nyarán el kellett döntenem, hogy a Járműfejlesztési Intézetben dolgozom, mint a jármű lengések kutatója, vagy a Traktorgyárban szerzek ipari gyakorlatot úgy, hogy lehetek a Tanszéken óraadó gyakorlatvezető azzal, hogy amint lesz lehetőség, főállású tanársegéd leszek. Jártuk motorral az országot nyáron és töprengtünk. Az új szakma, a szervező mérnök megtanulását vállaltam. Ha gépgyárról volt szó életemben, mindig a sok telephelyes, sok vertikummal rendelkező, nagy múltú Traktorgyár került a lelki szemeim elé. Híres volt akkor is, azonban világhírű még ma is az egri gyáregysége, amely sebességváltókat gyárt, többek között a forma egyes versenyautókba. Ladó professzor úr tartotta a szavát. 

1972 tavaszán már gyakorlatokat vezettem, ámde elvittek katonának félév közben. Amikor a leszerelést ünnepeltem, megtudtam, hogy felvettek a Traktorgyár javaslatára a gazdasági mérnöki posztgraduális szakra. Itt egy új világ nyílt ki előttem. Az előadásokat a szervezés, vezetés, vállalati gazdaságtan, jog, munkalélektan, ipargazdaságtan, beruházás, információrendszerek, matematikai statisztika, döntéselmélet, vállalati tervezés témákban országos hírű tanárok tartották. A tanterv gyakorlatilag a nyugaton már bevált MBA és industrial engineering képzésekkel volt egyenlő. A munka mellett esti tagozaton, hetente háromszor újra egyetemisták is voltunk. A tanáraink olyan egyéniségek voltak, hogy sokal érdekesebb elfoglaltságot jelentett az óráikon való részvtel, mint a TV  vagy színház. Töviről hegyire ismerték a magyar ipart, kendőzetlenül elemeztek, kritizáltak, egymást érték a gondolkodásunkat fejlesztő és az ismereteket játszva átadó esettanulmányok. Az új gazdasági mechanizmus lehetőségeinek kiaknázására alaposan felkészítettek. 

1973 áprilisában patrónusomat és akkor már barátomat, Erdősi Gyulát (továbbiakban Gyuszi) behívták katonának, ami okot adott arra, hogy egy új főállású tanársegéd munkába állhasson. Ladó professzor úr állta a szavát, 1973 április elsején, nem tréfaként, egyetemi tanársegéd lettem az Ipari Üzemgazdaságtan Tanszéken. Gyuszi alaposan elmagyarázta a feladataimat, majd felvette az angyalbőrt négy hónapra. Lelkesen megkezdtem a munkát, április 9-én pedig megszületett Nárcisz lányom. Apai boldogság, új munkahely, esti tagozaton egyetem. Feleségem teljes szolidaritása mellett meg kellett tanulnom autodidakta módon az időmenedzsment fortélyait. Megtudtam azt is, hogy bár a legfiatalabb vagyok, a kollegalitás összes előnyét élvezhetem. Ma is hálás vagyok minden kollégámnak. Csaknem húsz éven át mindig igyekeztem a tőlük tanult normát betartani. A Tanszéken ez íratlan szabály volt. Erős, megbízható, segítőkész, megértő, kutató, szorgalmas, tehetségeket felkutató oktatók igazi közösége voltunk. A munkaidő kötetlen volt, ami azt jelentette, hogy a feladat szerint lehetett naponta nyolc óránál többet dolgozni korlátlanul. A munka olyan érdekes volt, hogy szerettünk bejárni a Tanszékre. A vezető oktatók pedig úgy szervezték meg a munkát, hogy senki sem betegedett meg. 

Maczó Kálmán adjunktus úr olyan dokumentációt adott a kezembe Ipari üzemgazdaságtan és Szervezési és vvezetési ismeretek tantárgyakból, amely percre pontosan tartalmazta a gyakorlatok vezetésének rendjét. Később minden új tantárgynál ez lett a norma.  Gőzerővel folyt a termelési rendszer szak beindításának előkészítése a nappali tagozaton. A nyugati egyetemeken erre industrial engineering karokat létesítettek. Itthon egy népes tárcaközi bizottság munkálkodott a képzés beindítása érdekében. Elnöke Ladó professzor úr volt, a lóti-futi mindenese pedig Gyuszi katonáskodása miatt én lettem. Ladó professzor úr mestere volt annak, hogyan lehet embereket jó kedvvel, eredményesen dolgoztatni úgy, hogy a tudásuk összeadódjon. Igazi, jó modorú, jó humorú, nagy munkabírású, barátságos, határozott, nagy tudású szaktekintély volt. Nem kellett a fiataloknak példaképet keresniük, hiszen vele dolgozhattunk. Az első kérdése sosem a munkára irányult. A hogylétünk felől érdeklődött. Sőt, a családról, az újszülöttről érdeklődött, nem felszínesen, mert emlékezett arra, mit mondtunk tegnap. Apai barátunk volt. Sopánkodást nem tűrt, de ha helyzet volt, konkréten segített. Az általa vezetett csoport minden tagja példaképének tekintette, olyanok voltunk, mint egy igazi család. Amikor beléptem a Tanszékre a következőkkel volt a szó szoros értelmében szerencsém együtt dolgozni: Ladó László, Maczó Kálmán, Deli László, Szánthó Sándorné, Kéri Katalin, Kocsis József, Szabó Gyula és barátom Erdősi Gyula. Ők voltak munkahelyi családom tagjai. Otthoni családom pedig terebélyesedett, mire befejeztem gazdasági mérnöki tanulmányaimat megszületett fiam: Gábor. 

A termelési rendszer szakos gépészmérnök képzést pedig éppen ötven éve, 1974 tavaszán indítottuk el. Az óraterhelés rohamosan nőtt, ami az oktatói létszám növelését indokolta. Meglátogattam Ludvig Győzőt, aki egyetemi doktori témavezetőm is volt. Gyuszi barátom tanácsára, Ludvig Győzővel egyeztetve, a gazdasági mérnöki diplomatervem címe: Gépjármű lengéstani modellezése és információrendszere volt. A matematikai statisztikát Kindler József nagyon jól megtanította nekünk, ezért a lengéstani modell sztochasztikus dinamikai rendszer lett. Ez akkor egy újszerű és korszerű közelítés volt. Kiderült, hogy többen vagyunk a pályán, vasútgépészek is. Köztük régi ismerősöm a Traktorgyárból: Farkas András (továbbiakban Bandus). Egy évvel fiatalabb, aki szintén szorgalmasan végezte gazdasági mérnöki tanulmányait. Mind a ketten úgy akartuk megírni a gazdasági mérnöki diplomatervünket, hogy doktori disszertációnak is beváljon. Ludvig Győző ezt szívesen támogatta. Bandust bemutattam Gyuszinak, majd egyetértettünk, hogy javasoljuk a csapatba hívását Ladó professzor úrnak. A Tanszékünk jó hírének igen kedvezett, hogy a doktori cselekményeket a Gépészmérnöki Karon a

Műszaki Mechanikai Tanszéken folytatjuk, korszerű matematikai és informatikai tartalommal. A Karon több kísérleti jellegű képzés is indult, amelyeken a matematika és a rendszerelmélet domináns volt, ezért a Tanszék tárgyainak előadója lettem ezeken a nappali szakokon 1976-tól. Műszaki egyetemi doktor lettem 1977-ben, egyetemi adjunktus 1978-ban.

Nem győztük a munkát. Az ipari megrendelések és a Mérnöki Továbbképző Intézet rövid tanfolyamai komoly munka csúcsokat jelentettek. Az időmenedzsment mindig fontos volt. Meg kellett tanulni azt is, hogy bármennyire is érdekes egy feladat, idő hiányában ki kell maradni a megoldásából. 

Puhult a diktatúra, beindult a tudományos turizmus. A publikálás idegen nyelven is követelmény volt, ezért sokan akartak ellátogatni hozzánk, illetve barátságosan hívogattak. Nem volt elég, hogy írni, olvasni tudtuk a szaknyelvet, beszélni is kellett. Az egyetem szervezett nyelvtanfolyamokat, amelyeket szorgalmasan látogattam. Megtanultam oroszul és angolul, mert szükség volt rá. Kialakult a Tanszék gépész csoportja. Farkas Bandus mellett Kasza Jenő, Romhányi Gábor, Martinez Ferenc, Ambrus Károly, Bálint Sándor és Göndöcs Károly léptek be. Göndöcs docens úr az emberközpontú szervezési irányzat kutatását, tanítását erősítette. Segítségével kialakult az új kutatási területem: a szociotechnikai gyártási rendszerek szervezése. Munkakör szélesítés, munkakör gazdagítás és autonom munkacsoportok szervezése érdekelt. Ladó professzor úr helyeselte ezt az irányt, sok segítséget nyújtott. 1981-ben munkahelyi vitára bocsátotta a kandidátusi értekezésemet, a Tanszék egyhangúan támogatott. Rengeteg tanácsot kaptam, amelyeket megfogadtam.

1983 márciusában értekezésemet sikerrel megvédtem. Még abban az évben megjelent Szociotechnikai gyártási rendszerek szervezése című könyvem a KJK-nál a szervezettség és hatékonyság sorozatban. Sorozatszerkesztő Ladó professzor úr volt.

1981-ben megterveztük a gazdasági mérnöki szak reformját. Ágazatokat alakítottunk ki. Sok új tantárgyat vezettünk be. Göndöcs docens úrral a munkatudományi ágazatot indítottuk el. Ennek mai utódja az emberi erőforrás szak. Ez volt a kedvenc oktatási területem. Az itt végzettek közül sokan, különösen a rendszerváltoztatás után, nagyvállalatok személyzeti vezetői lettek.  A Tanszéken alapítottunk egy Munkatudományi laboratóriumot. Kialakítottuk a Video Multiplex System (VMS) eljárást. Ennek lényege az volt, hogy a nagy értékű termelő eszközöket szenzorokkal figyeltük, amelyek ha a normál munkamenettől eltérő jeleket érzékeltek, akkor elindítottak kamerákat, amelyek felvették a probléma elhárításának munkamenetét. A vállalatnak alapesetben érdeke fűződött ahhoz, hogy ez minél gyorsabban és biztonságosan történjen. A mérés és a video elemzésével elindítottuk azt a csoportmunkát, amellyel a különféle problémák megoldását végezték. Az eredményt is videóra vettük. A kiinduló állapot és a fejlesztés eredménye láthatóvá vált, a különbség mérhetővé. A gépeket kezelő munkások betanítására pedig a video szintén felhasználható volt. VMS rendszer találmány is lett. Öten alakítottuk ki a VMS-t: Poldauf László laboráns, Maczó Kálmán, Kasza Jenő, Romhányi Gábor és jómagam. A video és az S8 technikát a MID alkalmazásakor is használtuk. A   szervezésmódszertan gyakorlatokon az üzemet mozgóképen a tanteremben is láthatták a hallgatók, feladatok megoldásakor a valóság megismeréséhez segítettek. Még meg sem száradt a tinta a kandidátusi oklevelemen, amikor felbukkant a Tanszéken Silvio Calves Hernandez, a Havannai Egyetem rektorhelyettese, aki industrial engineering szakos gépészmérnök volt, a Torontói Egyetemen végzett. Aspiráns vezetőt keresett. Az aspirantúrát angol nyelven végezte. Biztosra vettem, hogy ezt a szép feladatot az általam mélyen tisztelt Kindler József kapja. Ezért arra a megbeszélésre, amelyet Ladó professzor hívott össze ennek megalapozására el se mentem, még csak ki sem mentettem magam. Kindler József docens úr viszont alapos indokkal kimentette magát. Ezután már csak a felkészülést választhattam a feladatra. Silvio kiválóan teljesített, igazi barátság alakul ki köztünk. 1985-ben nemzetközi konferencián voltam Kubában. 1987-ben a Tanszék a Periodica Politechnika folyóiratban egy industrial engineering különszámmal szerepelt. Ebben az évben harmadik pályázás után egyetemi docens lettem. Az egyetem legfiatalabb párton kívüli docense voltam. Silvio 1986-ban védte meg értekezését. 1989-ben meghívott Havannába, hogy harminc kollégájával tartsak egy két hetes tanfolyamot. Lelkes fiatalokat ismertem meg. Elvileg megállapodtunk abban, hogy egy évre a Havannai Egyetem vendégprofesszora leszek. A család már tanult spanyolul. Azonban a rendszerváltás miatt ez a terv nem valósult meg. A kutató munkában gyakran alkalmaztam csoportos szellemi alkotó technikákat. Brainstorming, 635 módszer, Philips 66, NCM, MID, SCM, Innográf, funkcióelemzés voltak leggyakrabban használatban.  Nagyon sokat köszönhetek Kindler József professzor úrnak. Publikációiból megértettem a Nominális Csoport Módszert (NCM) és a klaszter analízist. Az NCM tanulmánya a szervezés szakirodalom egyik csúcsteljesítménye. Számos hivatkozott forrás munkát is megismertem. A nappali és a gazdasági mérnök hallgatókkal kipróbáltuk a különféle csoportmunka módszereket. Ipari megbízási munkákban már élesben alkalmaztuk. Ezek a szellemi alkotó technikák látszólag könnyedek, azonban tökéletes technológiai fegyelmet igényel az alkalmazásuk. Sok esettanulmány alapján 1984-ben vállalkoztunk hárman, Erdősi Gyula, Bálint Sándor és jómagam a Csoportos szellemi alkotó technikák című könyv megírására. Kétezer példányban adták ki, két hét alatt mind elkelt. Ezután minden évben kiadtuk jegyzet formájában a Tankönyvkiadónál, Szervezési résztechnikák címmel. Ezek a könyvek és jegyzetek még a kétezres években is több egyetemen  a szervező mérnökök és közgazdászok képzésében kötelező irodalomként a tananyag részei voltak.

1986-ban a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság nemzetközi kapcsolati bizottságának a titkára lettem, Trethon Ferenc elnök úr javaslatára. A bizottság elnöke nagy tapasztalatú Dormán András volt, aki a TAURUS nagyvállalat kereskedelmi igazgatója volt évtizedekig. Ebben az évben vált biztossá, hogy a Szovjetunió nagy átalakulásra szánja rá magát, mert a hidegháborúban vesztésre állt. Megindult nálunk a spontán privatizáció. Az SZVT helyzetértékelés szerint a nagyvállalatok átalakulása volt várható, az életképes utód vállalatok élére pedig képzett menedzserekre lesz szükség, a tervgazdaság helyett a piacgazdaság kialakulására kell számítani. A társaságnak húszezer tagja volt, akik igényelték a korszerű, piacképes vezetési ismereteket.  A nemzetközi kapcsolatok bizottsága kapta a feladatot arra, hogy keressen olyan vezetőképzési módszert és intézményt, amely gyorsan, akár több ezer menedzser kiképzésére is alkalmas. Körülnéztünk a világban. Először a hazánkhoz hasonló méretű országokban. A finn rendszer szimpatikus volt, de a kapacitása kicsi és a költségek magasak voltak. Viszont minden nyugat-európai országban megtaláltuk a brit Open University Management School működését. 

1989 tavaszán a British Know-How Fund segítségével meghívtuk az OU Management School vezetőit. Előzetesen publikáltak az Ipargazdaság című egyesületi folyóiratban. Bemutatták a távoktatás módszere hogyan használható a felnőttképzésben, különösen a menedzser képzésben. Sok üzenetváltás, levelezés után Dormán Andrással ellátogattunk Angliába, Milton Keynes-be az OU központjába. Itt szándéknyilatkozatot kaptunk,

hogy az OU az SZVT-vel együttműködve önálló vállalkozás keretében Magyarországon is beindítja a menedzserképzést távoktatással. Az OUMS dékánja, A W J Thomson kijelölte kapcsolat tartónak az alapító dékánt, Brian Lund-ot. 1989 decemberében már javában folyt a magyar tutorok képzése, amikor megalapítottuk az Euro-contact Nyitott Vállalkozóképző

és Üzleti tanácsadó kft-t, amelynek ügyvezető igazgatójává választottak. Az első üzleti tervet a munkatudományi szakos gazdasági mérnök hallgatók készítették, Mészáros László és Cséfán Lajos még az 1989 év tavaszi félévében. Az első magyar nyelvű OU jegyzetet egy TDK csoport készítette nyáron, amiért országos elismerésben részesültek. A magyar nyelvű képzés beindításának lelke négy tudományos ösztöndíjas volt: Környei Imre, Dőri Tibor, Bernhardt Tibor és Belvárdi Gábor. Tehetségük, megbízhatóságuk feltűnt az angol kollégáknak is, akik elnevezték őket a Négy Muskétásnak. Később csatlakozott hozzájuk a külföldi tanulmányútról előkerülő Kiscsordás Attila. Valamennyien elismerésre méltó pályát futnak be, mint menedzserek, tanácsadók. Az iskola titkára Orlovits Anna  volt, aki az első néhány száz diákunk összes adatát fejből tudta, telefonszámmal együtt. Eltűnt, lemorzsolódó nem lehetett, mert Anna telefonon jó útra terelt mindenkit. Az iskola elindulásáról megjelent első újsághír nyomán megtalált minket a Magyar Televíziótól az Iskolatelevízió. Kelemen Endre főszerkesztő szárnyai vette az iskolát. Csávás Sándor az MTI-től két hetenként megjelent, minden rezdülésről hírt adott. Az 1990 őszi tutorképzőn már sok felsőoktatási intézmény vezető oktatóval képviseltette magát. Másfél év múlva a konkurencia komoly támadást indított az OU vezetőinél, akik kinevették őket. Jó jelnek tekintették. Elindítottuk magyarul az MBA képzést. Mikor angol barátaink megtudták, hogy vannak határon túli magyarok, számukra is lehetővé tettük a beiratkozást. A tananyag video részeit 1990 őszén már szinkronizálva sugározta az Iskolatelevízió. Minden parlamenti pártból jöttek fiatal képviselők, akik beiratkoztak. Legnagyobb megrendelőnk a Richter Gedeon Gyógyszergyár volt, 45 hallgatót írattak be. Ezekben az években reggel ötkor kilökött az ágy, este kilenckor félholtan belezuhantam. Nem csoda, mert az első magyar nyelvű multimédia rendszerű tancsomag szerkesztője is voltam. A szaklektor nem más volt, mint a már nyugdíjas Ladó László professzor. Kelemen Endre tanácsára BBC koprodukcióban az iskoláról készítettünk két nyelven Eurokontaktusok címmel egy kifejezetten oktatófilm fesztiválra szánt 54 perces filmet. 1991 őszén Berlinben az európai oktatófilmek feltiválján első díjat nyertünk (PRIX CEDEFOP). Zákányi Balázs volt a rendező, Hegyi István a producer, jómagam a szerkesztő-riporter. Szép munka volt. Az OU és az Eurocontact Menedzser Iskola együttműködését a britek javaslatára államközi egyezményben betonozták be. Az ünnepélyes aláírók Biszterszky Elemér oktatási államtitkár és John Birch nagykövet voltak. Természetesen jelen voltam, nekem gratuláltak. Az MTV is jelen volt, mert hírértéke volt az eseménynek.  Azonban Kelemen Endre elmondta, hogy a Magyar Televízio új SZMSZ-t készít, amelyben nem szerepel az Iskolatelevízió. Konzultáltam néhány országgyűlési képviselő tanítvánnyal. Hamarosan Kulin Ferenc is tudott a gondról, majd a kormányfő titkára Marinovich Endre államtitkár Antall József nevében felkért, legyek a Magyar Televízió alelnöke, egyúttal pedig a kinevezett elnök távozása után az egyszemélyi felelős vezetője. Gondolkodási időt kértem. Telefonon beszéltem összekötőnkkel Brian Lund-val.  Három nap múlva meglátogatott  Ian Farmer a human resource cors team directora. Szabályos interjút, analízist készített, ahogy egy fejvadásznak illik. Egy napig csak velem foglalkozott. Másnap megmutatta az eredményt. Mindenkinek, az OU-nak, az Eurocontactnak, az oktatási

minisztériumnak, és elsősorban nekem az az érdekem, hogy a miniszterelnök felkérését fogadjam el. Az utódomat a négy muskétás közül pedig jelöljem ki. 1992 március másodikán Göncz Árpád köztársasági elnök kinevezett a Magyar Televízió alelnökének.  Az utódom az Eurocontact élén Dőri Tibor lett. Szakszerűen, becsülettel, eredményesen dolgozott évtizedeken át.

7. fejezet: A SZERVEZŐMÉRNÖK KÉPZÉS

A tanszéki Innovációs Menedzsment

A 15. számú tanszéki közleményben a tanszéki kutatás-fejlesztési témák, módszerek és eredmények közreadása lezártak egy korszakot, amelynek eredményeit a kiadványban szereplő tanszéki oktatók érték el. A tanszékvezetés lehetővé tette, hogy  a 60-70 -es években a TANSZÉK CÉGKÉNT MŰKÖDJÖN. A termék, a szolgáltatás: az oktatás utján “információk” és  módszerek átadása volt, amely új eljárások fejlesztésével, továbbá azok vállalati értékesítésével realizálódott. A tanszéknek a  közgazdász vezetői mellett az oktatók jobbára gépész-, vegyész- és villamosmérnökök voltak, mindannyian okl. gazdasági mérnökök, amit második diplomaként szereztek meg, majd doktoráltak és ipari gyakorlat után kerültek a tanszékre. A vezető-, a mérnöki továbbképzés-, a gazdasági mérnöki team- és a tanszéki szerződéses munkák (KK) a munkatársaknak lényegében a szervező mérnöki praxist jelentették. A nappali hallgatók szervezési “műhelyekben” megtanulták az alkotó munka módszerek alkalmazását. Igazi műhely munka folyt. Továbbá előnyös volt az is, hogy az oktatók külön munkájának a díjazása érdekeltségi “rendszer” -ben vált lehetővé. Már akkor megteremtve a mai “duális képzés” forrásainak alapjait. A tanszéki Innovációs  Menedzsment “csúcs”-ra járatása  Ladó László: “Modellek és résztechnikák” kidolgozása a 70-es évek végén a 80 -as évek elején vált gyakorlattá. A tananyag fokozatos  piaci  meghirdetéssel és megméretetéssel volt lehetséges. Ebben a működésben kb. 30 módszer folyamatban szervezett módon került alkalmazására. A 15. számú tanszéki közlemény erről számolt be, amelynek  kidolgozásában és publikálásában a teljes tanszéki kollektíva részt vett. A praxisban három modell létezett, illetve ma is létezik: 

• a meglévő rendszer, 
• az új rendszer és 
• mindkettőben az alkotó munka szervezési folyamat modellje. 

A meglévő szervezési modell a rendszer anatómiájára épül, a cél a rendszer optimimon való működtetése, amely során a logisztika, a termelés-, minőségmenedzsment, a célszerű kontrolling  kialakítására kerûl. Az új létrehozása merőben más típusú szervező mérnöki munkát igênyel, az alkotó mérnök dominanciája mellett az innovációs folyamat megszervezése: a marketing, a teammunka, ilyenkor az alkotás, a projektszemlélet, és -menedzsment válik hangsúlyossá, amit az alkotó munka modellje támogat. Az Innovációs Menedzsment létrehozása és rendszer kialakítása ismerten a szervező mérnök kompetenciája. Mindig létező valóság! Ösztönös vagy tudatos?! Tudatossá kell tenni!  Ez a Industrial Engineering  képzés feladata. Mindenben az általános vezérlő elv a probléma komplex, több nézőpontú megfogalmazása és megoldása, az elemző, a döntés előkészítő szervező mérnöki munkával. A tanszék praxisában a képzési innováció összetevői voltak:

1. Az MSZI

A szellemi háttéret különböző tudományterületek szakemberei szolgáltatták. Gondolataikat Ladó László, Susánszky János és Szabó László összegezte, fogalmazta meg, amelyeket a munkáikban verifikáltak, az iskola koncepcióját könyvekben publikálták. Komponenseik:

2. Gyakorlatorientált 

Nincs felsőfokú szervező mérnökképzés valós, élményszerű példák nélkül. A tanszékvezetés megkövetelte a tanszékre belépőktől a több éves mérnöki gyakorlatot. Az oktatók tanszéki belépésünk előtt már ismert szakemberek, mérnökök, gazdasági mérnökök voltak: Deli László, Kindler József, Kocsis József és Papp Ottó.

3. Az alkotó munka szabadsága

A siker egyik fontos feltétele is adott volt: a tanszéki kutatók, oktatók, a személyiségek BECSVÁGYA,  a vezetők PÉLDAMUTATÁSA  és a tanszékvezetés által megteremtett ALKOTÓI SZABADSÁG,  amelyek együttesen az érdekeltségi rendszer működésében ösztönözte a tanszéki alkotó munkát. Nem volt olyan oktató, aki a tanszéki együttműködésben ne élte volna meg a műhelymunka eredményessége élményét! 

4. Országos társadalmi igények felismerése

Fontos volt a történelmi helyzet  A tanszék az 1968 “új gazdasági mechanizmus” előkészítésében és kiteljesedésében aktívan közreműködött! 

5. Országos “INFORMÁCIÓS PIAC” létrehozása

Az országosan megszervezett (Pl.: OVK), a vezető szakemberek továbbképzése során (a “színpadon”, lényegében) az “INFORMÁCIÓS PIACON” a tanszék oktatói az országos ismertségre tettek szert.

6. Partnerség:

A BME OKTATÓI ÉS AZ IPAR VEZETŐI KÖZÖTT

Tudásalapú együttműködés jött létre a BME és az ipar vezetői között. Többnyire a tanszéki munkák megbízói a vállalatok első számú vezetői voltak, amely nagy előny volt a javaslatok bevezetésében.

7. Tanszéki Innovációs Menedzsment: 

K+F  ÉS ALKALMAZÁSI KÖRÖK ÖSSZEHANGOLÁSA  ÉS MŰKÖDTETÉSE a tanszéki mühelyben

A gazdasági mérnök studiumokon, a gyakorló mérnökökkel és a KK-k során (a Flow élmény motiváló ereje) az üzemi munkatársakkal “a tanszéki alkotó műhely” gyakorlata alakult ki. 

8. Marketing szemléletű fejlesztés  

ÉRDEKELTSÉGI RENDSZERBEN

Módszerek fejlesztése, alkalmazása során szerzett tapasztalat bemutatásával valójában az eredmények hiteles, élményszerű  “eladása” volt a mindenkori képzési innováció alapja. S mindez érdekeltségi alapon, szerény munkadíjak alapján.

Voltak sikeres módszerek: Susánszky Jánosnak a Racióteam, Multimoment, Szabó Lászlónak a PROVIZORG és mások. A StartUps -az  isteni szikra kreálása alkotáslélektani módszerek alkalmazásával lehet előnyös, ilyenkor a fontos a szervező mérnöki munka feltételeinek megteremtése, amely az infokommunikációs térben történik, a munka vegyes összetételű teamekben folyik. Ez volt a mindenkori feladat, s nem is kevés! A tanszéki kollégák, müködtették a tanszéki K+F+I- et. Kindler József és Kiss István kutatómunkájának eredményeit, a nemzetközi irodalomban megjelent fejlesztéseket nem szolgalian vették át, hanem sokkal inkább a hazai viszonyokra, a gyakorlatban alkalmazták, sok esetben továbbfejlesztették. Tipikus példa: döntés-előkészítő eljárás a KIPA módszer a szerzőpáros neveiről (KIndlerPApp). 

Az országos jelentőségű egyetemi képzés innováció volt: a SZERVEZŐ MÉRNÖKKÉPZÉS. A funkciója világos, a tevékenysége méginkább. Szervező és mérnök. A Műegyetemen elfogadták még a Villamosmérnöki karon is, szakmérnökként. A képzés előkészítése,szakmai megalapozása MSZI (Magyar Szervezéstudományi Iskola) megalapítóinak köszönhető. Megvalósítás Ladó László és Susánszky János professzor vezette teameknek, tanszékeknek a munkája volt. A képzés több mint 20 év alatt elfogadott és sikeres (megszüntetése indokolatlan) volt. A képzés jelenkori helyzetét jól illusztrálja az idézett beszámoló. Sajnálatos, hogy az új nem lépett a szervező mérnök helyére a mérnök menedzser vagy menedzser mérnök (Pedig volt analógia a mérnök-tanár vagy a megszűnt gazdasági mérnök, az MBA előzménye). A szervező mérnök, mint képzési innováció sikerének titka a feltételek meglétében kereshető és követelmények teljesítésében: Legyen a vezetés innovatív szemléletű, Legyenek gyakorlattal rendelkező munkatársak, Meglegyen az alkotó munka szabadsága, Legyenek iskolateremtő személyiségek, akiknek sajátja: a példamutatás, akik nobilitas naturalis professzorok, a csapatépítők. 

A tanszék szerepe a gazdaságirányítási reformban

Az innováció indításához szükséges volt egy országos igényre, ez az új gazdasági mechanizmus volt, az ország együttes akarása, a változtatások igénye. Történelmi helyzet, jelentőségében a kiegyezéshez hasonlítható.  Ez a 1968-as új gazdasági mechanizmus. A reform megvalósításban a tanszéknek jelentős szerepe volt.  Ladó László az iparban szerzett tapasztalatainak felhasználásával részt vett a reform előkészítésében. Szabó Lászlóval (1919-1989), Susánszky Jánossal (1923-1999) hármasban vezetőképző előadásaikkal járták az országot. A továbbképző tanfolyamokra a KGM vezetése vezérigazgatókat iskolázott be. A „három tenor”, a három kitűnő előadó mondanivalójának összehangolása útján hirdette „az új idők új dalait”. Nemcsak előadásokat, hanem kerekasztal-megbeszéléseket tartottak. Majd ezek anyagát felhasználóan esettanulmányok keretében dolgozták fel a „képzeletbeli cégek” vezetési, tervezési problémáit. A három tenor a vállalatvezetés szemléletének formálása területén jelentős szerepet töltött be. Voltak segítőik, elsősorban Dózsa Lajos, Trethon Ferenc, továbbá Kindler József, Deli László és Kocsis József tanszéki kollégák.

A „hallgatók” aktív résztvevőként rendkívül tanulságos és izgalmas módon, a valóságos helyzeteket tükröző vitákban, teammunkában dolgozták fel a tananyagot. Ma már ez az oktatási módszer széles körben ismert és alkalmazott, azonban a hetvenes évek elején merész újítást jelentett. Olyan sikeresek voltak a vezérigazgatói részvétellel megtartott tanfolyamok, konferenciák, hogy az itt megkezdett munka “szocializálódott” az adott vállalatokhoz kihelyezett tanfolyamokon folytatódott. Ezeken már a beosztott igazgatók, főosztályvezetők sajátították el az új szemléletű problémamegfogalmazást, és dolgozták ki javaslataikat, immár a saját gondjaik megoldására. Szükség esetén a vállalatvezetés az adott feladat végrehajtására Ladó professzor vezetése mellett tanszéki teameket bízott meg (az 1. függelék felsorolásban). Ilyen fejlesztési munkák folytak az évek során több nagyvállalatnál, szinte az egész ipart reprezentálva. Talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Ladó László másfél évtizeden át, 1964 és 1979 között nem csupán állandó, hanem igen népszerű előadója volt a legismertebb vezető-továbbképző iskoláknak (Borsodi Iskola, Kohó és Gépipari Minisztérium, Nehézipari Minisztérium, Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, Közlekedés és Postaügyi Minisztérium, Budapesti Műszaki Egyetem Továbbképző Intézete stb.).

A szervezés ügyében 1971 meghatározó jelentőségű volt, három évvel az új gazdasági mechanizmus indulása után áttörés történt. Ladó László és csapata készítette elő a határozatot, ezért szinte azonnal megjelent az alapmű, Dózsa Lajos – Ladó László – Susánszky János: „Az üzem- és munkaszervezésről". Az MSZMP Központi Bizottsága 1971. december elsejei, „A vállalati üzem és munkaszervezés korszerűsítésére” vonatkozó határozata nagy lendületet adott az egyetemeken a szervezési tárgyak megerősödésével. Igen sok publikáció jelent meg e tárgykörben. Például: "A szervezés időszerű kérdései” címmel a Kossuth Kiadó gondozásában. Az együttműködés kifogástalan volt így például Susánszky János professzorral, aki a tanszékről indult. Az MSZMP határozat végrehajtásával a művelődési miniszter Ladó László professzor urat bízta meg, hogy  végezze el a szervezési és a gazdasági tárgyak helyzetének feltárását a műszaki felsőoktatásban, azzal a kitűzött céllal, ha lehetőség van rá, indítsák el a nappali szervező mérnökképzést. Felálltak a bizottságok. Elnökletével és irányításával készültek a tényfeltáró anyagok. A bizottságok óriási munkát végeztek. A javaslatok, majd a határozatok mindenhol megnövelték a tárgyak óraszámát, még az általános graduális képzésben is. Minden mérnökhallgató számára két tárgy került bevezetésre, a „Vállalati rendszer- és gazdaságtan” és a „Vállalati vezetés és szervezés.” A szervezésnek az egyetemen való elfogadtatása, a tárgyak óraszámának növelése elsősorban a műszaki tárgyak védelme miatt volt rendkívül nehézkes. Mindenki féltette a maga óráit. Közismert, hogy a gépész- és a vegyészmérnök tevékenysége, főként a technológusé van a legközelebb a gyártáshoz, az ipari folyamatok szervezéséhez. Ezeken a helyeken a szervezés a műszaki tárgyakba többé-kevésbé beépült. A technológus tanszékeken a téma fontosságát nem kellett hangsúlyozni. Nem így a Villamosmérnöki Karon  vagy a termékek fejlesztésével foglalkozó tanszékeken. Itt a kreativitás jelentőségét talán túlzóan is misztifikálták, így maximum az értékelemzés létjogosultságát ismerték el. Ha hallgatót vagy csak időkeretet kellett volna adni a szervezés tárgynak, akkor már az is jelentős ellenállásba ütközött volna. 

A Műegyetemen nagy vita volt a nappali szakos képzésben, hogy mit tegyenek. Legyen, vagy ne legyen szak, van-e létjogosultsága? 

A Villamosmérnöki Kar professzorai elutasították a nappali képzést. Azzal érveltek, hogy a nappali hallgatóknak nincs ipari tapasztalata, nem tudják mihez kötni a tanultakat. Majd ha mérnökök lesznek, akkor megtanulják a posztgraduális képzés során, mit kell a szervezőnek tenni. Akkorra már találkoznak olyan valódi problémákkal, amelyekhez kapcsolhatják a szervezési munkát. Ez valójában csak az ürügy volt, hiszen a felszín alatt az órakeret és hallgatói létszámok csökkenésének elkerülése miatt folyt a harc. Kell, és főként lehet nappalin oktatni az alkotótechnikákat, a fejlesztések tervezését, azok nyomon követését, de nagyon fontos a számítógépes termelésirányítás is. A frontokat nem lehetett áttörni, a Villamosmérnöki Karon a szervezési specialistaképzés nappalin végül nem indult be, viszont létrejött posztgraduális formában, villamosmérnöki szervező szakmérnök képzés.

Ladó professzor úr elérte, hogy a Gépészmérnöki Karon termelési rendszer szak, a Vegyészmérnöki Karon pedig szervező vegyész nappali mérnökképzés legyen. Mindez óriási eredmény volt. Diverzifikálódott a kutatás- és a tananyagfejlesztés, egyre több egyetemi és ipari megbízásos munka várt a  tanszékre. 

1974-ben Ladó László irányításával létrejött a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán a termelési rendszer szak. A szak kapcsán újszerű képzési együttműködés alakult ki a Karon belül a géptervezést, a technológiát, valamint a szervezést, gazdasági ismereteket és alkalmazott informatikát oktató tanszékek között. Részben a termelési rendszer szak integráló kisugárzása révén a tudományos munka területén is gyümölcsöző kapcsolat alakult ki a Gépészmérnöki Kar több tanszéke között. 

1974-től Ladó László professzor úr nemcsak az országban, hanem már a Műegyetemen is iskolateremtő lett. Ott, ahol apósa, Európa első villamosmérnöke rektor, dékán és akadémikus volt. Ladó László, a munkatársaival felépített "híd" alá mert állni. Az első évfolyamra beíratta legkisebbik lányát, Marikát, ezzel is igazolva, hogy jó ügyet szolgálunk. Hamar elérkezett 1976 tavasza. Ennek jelentősége a mi életünkben mérföldkő volt, mert végzett az első tanulókör, a termelési rendszer szakon. Dr. Maczó Kámán adjunktus volt az osztályfőnökük. A tanszékről indult a ballagás. Ilyen még nem volt a tanszék életében, hogy anyatanszék legyen. Itt diplomáztak a hallgatók, itt védték meg diplomaterveiket. Gondos előkészítő munka előzte meg a termés „betakarítását”. Nem csak a hallgatók, az oktatók is izgultak a megmérettetés előtt és alatt. A professzor úr, és kollégái is véresen komolyan vette a diplomatervezést. Azt, mondta:„Azt, hogy az órán mit mondunk, milyen előadást tartunk, az a saját lelkiismereti kérdésünk, de a diplomaterveket a könyvtárban bárki megnézheti később is, és ha a diplomaterv silány, mindannyiunkról levonhatja lesújtó véleményét. Nincs pardon, jól kell dolgozni!” 

A megalapozott szaktudást alapvető követelménynek tartotta Ladó László. Ezért is helyezett nagy hangsúlyt a konkrét oktatás mellett a magyar nyelvű szakirodalom megteremtésére. Kezdeményezte és szerkesztette az 1980-tól a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában megjelenő „Szervezettség és hatékonyság” című könyvsorozatot. Tucatnál is több mű jelent meg, így például: „A célszerű vállalati szervezet”,„Innovatív csoportmunka és a szervezés”, „Módszerek a vállalati hatékonyság összehasonlító elemzéséhez”, „Csoportos szellemi alkotó technikák” stb. A képzés meghatározó tananyaga Ladó professzor és munkatársainak tudományos tevékenysége, publikációi voltak. Ezek közül a legjelentősebb, a már idézett a „Szervezéselmélet és - módszertan. A vezetés szervezési funkciója” című könyv, amelynek több, átdolgozott, folyamatosan fejlesztett kiadása is megjelent az évek során. A könyv a szervezéstudomány történeti feldolgozásával és a szervezés lényegével, a szerző által kidolgozott szervezési modellekkel és azok alkalmazása során igénybe vehető résztechnikákkal foglalkozik, feldolgozva a tudományterületen publikált fontosabb kutatási eredményeket. Ladó László ezen kiemelkedő jelentőségű művét több nyelvre is lefordították. Munkásságát több száz magyar és idegen nyelvű publikáció őrzi az utókor számára.

A nyolcvanas évek vége már a változások előszeleit mutatja a világban, de főként hazánkban. 1986-ban közvetlen munkatársaival közösen tervezte a termelési rendszer szak reformját (2. függelék). Javasolta a termelési rendszer szak anyagának még jobb beépülését a mérnöki ismeretanyagba, az alkalmazott informatikai mérnök- és mérnök menedzserképzés létrehozását. Továbbá javasolta a sokrétű vállalati és oktatási tapasztalatát, valamint a szervezéselméletet és –módszertan anyagát felhasználva az „Innovációs menedzsment” képzés létrehozását (Ez volt utolsó tanszéki munkája, amit jelentős tanszéki oktatói kollektíva közreműködésével, annak csapatmunkájával tárt a nagy nyilvánosság elé). Javaslatának megvalósítására a tanszék elnyerte a képzés létrehozása céljából a Tudománypolitikai Bizottság által kiírt pályázatot. Ebben a munkában több mint negyvenen vettek részt, talán a tanszék pályafutása alatt a legtöbben. A teljesítés során több mint negyven tanulmány készült, tanszéki és külső munkatársak munkájának eredményeként. Természetesen a már meglévő, és a ’80-as évektől részben az innovációt is megalapozó, és főként a már sikerrel alkalmazott tananyagokba az újakszervesen beépültek. A képzést javasló tanulmány végén az irodalom jegyzékben igen nagyszámú, 130 publikációnál is több sorakozott. 

A termelési rendszer szakos gépészmérnökök, a szervező vegyészmérnökök és a gazdasági mérnökök közül igen sokan jelentős szakmai karriert futottak be. A komplex tudás, a nyitottság és fogékonyság értékekre a képzés kiemelt hangsúlyt helyezett. 

A szervező MÉRNÖK KÉPZÉS 1996-ban megszűnt.

Industrial Engineering

Az ipari mérnöki tevékenység célja a termelési és szolgáltatási folyamatok hatékonyságának, eredményességének és minőségének javítása. Ez egy interdiszciplináris terület, amely a kitűzött  célok elérése érdekében műszaki-, gazdaság-  és társadalomtudományi ismereteket egyesít a gyakorlati mérnöki tudás mellett. Lényege abban rejlik, hogy a szervező mérnökök rendszerszemléletű, komplex megközelítést alkalmaznak a problémák megoldására, ami azt jelenti, hogy az egész gyártási vagy szolgáltatási láncot vizsgálják, nem csak annak egyes elemeit. Tevékenységeik közé tartozik:

1. Munkafolyamatok elemzése és optimalizálása: A szervező mérnökök felmérik a munkafolyamatokat, azonosítják a szűk keresztmetszeteket és javaslatokat tesznek a hatékonyság növelésére.
2. Minőségbiztosítás: Módszerek kidolgozása a termék- és szolgáltatásminőség fenntartására és javítására.
3. Ergonómia: A munkahelyi környezet tervezése a dolgozók hatékonyságának és biztonságának növelése érdekében.
4. Ellátási lánc menedzsment: Az ellátási lánc hatékonyságának javítása, a készletgazdálkodás optimalizálása.
5. Projektmenedzsment: Projektek tervezése, ütemezése és költségvetésének kezelése.

Alkalmazási területei rendkívül széleskörűek:

• Kutatás-Fejlesztés-Innováció: Új termékek és technológiák fejlesztésének támogatása, innovációs folyamatok menedzselése.
• Gyártás: A gyártási folyamatok tervezése, ellenőrzése és optimalizálása.
• Szolgáltatások: Egészségügy, banki szektor, logisztika és egyéb szolgáltatási területeken a folyamatok hatékonyságának javítása.
• Pénzügy és menedzsment: Költségcsökkentés, döntéstámogatás és erőforrás kezelés.

A szervező mérnöki munka alapvetően azon alapul, hogy megértse és javítsa az emberek, gépek, anyagok és információk közötti interakciókat a lehető legjobb eredmények elérése érdekében. Új helyzet van a világban és az egyetemeken! Mit lehet tenni?

AI MÉRNÖK képzések 

(Mesterséges Intelligencia) 

Magyarországon több egyetem és felsőoktatási intézmény kínál képzéseket, amelyek kifejezetten az AI szervező mérnökökre fókuszálnak, vagy széles körben foglalkoznak a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás mérnöki alkalmazásaival. A legjelentősebb ilyen intézmények a következők:

1. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME): A BME-n több tanszék is foglalkozik az AI képzéssel, de különösen a Villamosmérnöki és Informatikai Kar (VIK) kínál olyan mesterszintű programokat, amelyek az AI technológiák mélyreható megértésére és alkalmazására összpontosítanak.

   - Mesterséges Intelligencia szakirány: Ez a szakirány a mesterszintű képzés részeként érhető el, ahol a hallgatók alapos elméleti és gyakorlati ismereteket szerezhetnek a gépi tanulás, neurális hálózatok, adatbányászat, és kognitív robotika területén.

2. Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE): Az ELTE Informatikai Karán a Mesterséges Intelligencia Tanszék kínál képzéseket, amelyek kifejezetten az AI területére specializálódnak.

   - Mesterséges Intelligencia MSc: Ez a program a hallgatóknak mély és széleskörű ismereteket biztosít a mesterséges intelligencia különböző területein, beleértve a gépi tanulást, a látás alapú AI-t, és az AI alkalmazásait.

3. Debreceni Egyetem (DE): A Debreceni Egyetem Informatikai Karán is van lehetőség AI témájú tanulmányokra, különösen a mesterszintű képzések során.

   - Mesterséges Intelligencia szakirány: A DE informatikai képzéseinek részeként külön hangsúlyt fektetnek az AI algoritmusok és modellek gyakorlati alkalmazására.

4. Szegedi Tudományegyetem (SZTE)  Az SZTE TTIK Informatikai Intézetében is található mesterséges intelligencia képzés, amely modern és gyakorlatorientált.

   - Mesterséges Intelligencia szakirány: Az SZTE-n a hallgatók elmélyülhetnek a gépi tanulás, a mesterséges neurális hálózatok, és a robotika területein.

5. Pannon Egyetem (PE): A Pannon Egyetem Műszaki Informatikai Karán szintén vannak AI-re fókuszáló képzések.

   - Mesterséges Intelligencia és Adattudomány MSc: Ez a képzés a legmodernebb AI technológiákra és módszerekre összpontosít, különös tekintettel az adattudomány és a gépi tanulás interdiszciplináris alkalmazásaira.

6. Óbudai Egyetem (ÓE): Az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Kara is kínál informatikai képzéseket, amelyekben az AI és annak alkalmazásai kiemelt szerepet kapnak.

   - Mesterséges Intelligencia szakirány: Különösen az alkalmazott mesterséges intelligencia területeire fókuszál, beleértve az ipari és kereskedelmi AI alkalmazásokat.

Ezek a programok különböző szintű és mélységű ismereteket nyújtanak az AI területén, és lehetőséget adnak a hallgatóknak, hogy szervező mérnökként készüljenek fel a mesterséges intelligencia kihívásaira és lehetőségeire az iparban.

A SZERVEZŐMÉRNÖKÖK (CVk)

A TUDÁSKÖZÖSSÉG  (CVk)

Záró gondolatok

Drága Gabikám, tisztelt alkotó közösség, Bandussal együtt éltük meg a csodát, a Ladó Tanszék virágzását. Ez évtizedekig tartott. Átvitt értelemben örök tavasz volt, folyamatos megújulás.

Egy kicsit elidőznék a múltban. 2008-ban, amikor hívásomra az Angelikában összegyűltünk, ott voltak Baross Szabolcs, Magyari Beck István és Vecsenyi János, a könyvünk szerzői. Ott volt az a levél is, amelyet a „Ladó László terem” elnevezésének kérelméért több mint 100-an írtunk a rektornak. Kérésünk teljesült. 2023 óta van LADÓ LÁSZLÓ TEREM. 

A könyv ötlete Bandus inspirációjának köszönhető. Tudtuk, hogy kevés az időnk, és hogy az utolsó tanúi voltunk a boldog és eredményes időknek. Így jelenleg összeállt a csapat: Nahlik Gábor, Henczi Lajos, Kapitány András, Kátai István, Kelle Antal, Sugár Karolina, Szigeti Tamás, Tormási György, Vecsenyi János és Zámori Zoltán. Köszönöm, hogy  mindannyian a könyv szerzői vagytok. Barátok és tanítványok segítettek a könyv összeállításában. Egy gondolatspirál indult el a múltból, amely hídépítőként vezetett minket a jövőbe. A végső döntésben Pap László, Nemeslaki András és a BME új rektora, Charaf Hassan gondolatai hatottak. A tét a BME jövője. Az elképzelések végső megfogalmazásában pedig a mesterséges intelligencia, mint asszisztens, segített. Nem véletlenül, hiszen reményeink szerint  az egyetem a mesterséges intelligencia segítségével fog megújulni.

A könyv célja a múlt és a jelen tapasztalatainak összegzése, valamint a jövő irányainak kijelölése. Érdemes visszatekinteni a történet elejére, hogy megérkezhessünk a jelenbe.

A nagy társadalmi-gazdasági rendszer  innováció éve 1968 volt. Most újra eljött az idő egy országos innovációra. Akkor is, ma is a BME a zászlóshajó! A név kötelez.

De most sokkal tágabb lehetőség van előttünk. Vajon megvannak-e a szükséges képességek az új lehetőségek kiaknázására?  A BME kincsei  az egyetemi oktatók és hallgatók együtt. Most lehetőség van a tapasztalt oktatók és az alkotni vágyó hallgatók szürke állományának szervezett integrálására.  Ez a megoldás egyik kulcsa. Egy hatalmas mozgósító erő.

Van egy új lehetőség.

Amikor új lehetőség van, alkalmazkodni kell. Most jött el az ideje, hogy a BME megújuljon, és a mi könyvünk erre inspirációt nyújtson az új vezetőknek. Két erős indok van:

1. A rektor akarata: A BME megújulása megállíthatatlanul közeleg. Charaf Hassan rektor úr tudja, mit kell tenni. Ő egy erős vezető, amit minden tettével bizonyít. 
2. A mérnök szakma reneszánsza: Soha nem látott reneszánszát éli a szervező mérnök szakma azért, mert a BME szervezeti és rendszer innovációja, különösen a Mesterséges Intelligencia oktatásba való integrálása miatt, az országos figyelem középpontjában van.

Ez nem csupán egy hazai ügy, hanem világszintű kihívás is.

Eljött az ideje annak, hogy az Alma Mater vezetésének szíves figyelmébe ajánljunk egy lehetséges koncepciót 

MI A BME MEGÚJULÁSÁÉRT címmel 

(Mintha mindig erre készültünk volna.)

A könyv tartalmát teljes mértékben ennek a célnak szenteljük. Ez az utolsó mohikánok  üzenete, a mi munkánk, és sokak munkája is. Könyvünk egy része a Magyar Szervezéstudományi Iskola (MSZI) és az egykori Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék tevékenységéről, valamint a szervező mérnök képzésről szól, a megélt sikerélményekről. Mindig is erősek voltunk az innovációs koncepciók megfogalmazásában, amit az iskolateremtőktől tanultunk. Ismét eljött a mi időnk, még ha hetvenen, nyolcvanon túl is vagyunk. Ahogy az olimpiai játékok végén átadják és átveszik az olimpiai zászlót, úgy nekünk is át kell adnunk a mi zászlónkat a következő generációnak.  Mert mi már megtettük, amit a haza megkövetelt – Bandusért is, meg a többiekért is. 

A zászlónkra a BME megújulása van írva.

Tudjuk, hogy a szervezési innovációban az interdiszciplináris teamek kulcsszerepet játszanak. Munkájukért, az egyetem stratégiai és szervezési feladatainak összehangolásáért az MI Innovációs Menedzsment felelős.

Talán a legfontosabb a MI tudat megléte, amely alapvető fundamentum a közösség kialakításában és annak megújulásában! Nincs jövő közösség nélkül. Az egyén eredménye mit sem ér a közösség elismerése nélkül.

Három konkrét javaslat:

1. Fejlesztési témákra épített oktatásszervezés: Az oktatók videó pitch-ek segítségével mutatják be projektjeiket, hogy inspirálják a hallgatókat a közös fejlesztésekre. A hallgatók szabadon választhatják meg, mely fejlesztési témákhoz és tanszéki közösségekhez csatlakoznak, így saját képzési tervüket alakíthatják ki.
2. Személyre szabott képzés MI asszisztensekkel: A hagyományos tömegképzés helyett a hallgatók fejlődését egyéni mentorálás, duális képzés és mesterséges intelligencia asszisztensek segítik, amelyek az egyéni igényekhez és célokhoz igazítják a tanulási élményt.
3. Csoportos alkotómunka az innovációban - Startupok: A Moodle és a mesterséges intelligencia integrációjával a hallgatók hálózatos innovációs projekteken dolgoznak csapatokban, fejlesztve együttműködési és kommunikációs készségeiket, miközben megtapasztalják az alkotás örömét.

Hogyan újulhat meg a BME egy saját gazdasági társaság létrehozásával?

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) innovációs fordulóponthoz érkezett: az intézmény átalakulása egy radikálisan új működési modell mentén történhet meg, amely a hagyományos oktatási struktúrát egy versenyképes, vállalati szemlélettel egészíti ki. Az alapgondolat egyszerű, mégis forradalmi: a BME bizonyos részei úgy működjenek, mint egy világpiaci szinten versenyképes vállalat, innovációra és az alkotó közösségekre építve. Az új működési modell alapjai:

1. Egyetem mint gazdasági társaság:

Az egyetem egy olyan „húzó” részleget hozna létre, amely innovatív csoportokból, kulcsemberekből állna, akik új technológiákat, termékeket fejlesztenek és versenyképes eredményeket hoznak létre – éppen úgy, mint egy élvonalbeli vállalat. Az így működő szervezeti egység szerves része lenne a marketing, a finanszírozás és a stratégiai tervezés, ezzel megteremtve egy valóban modern, piaci alapon működő felsőoktatási modellt.

2. Az alkotó oktatók és kulcsemberek központi szerepe:

A projekt 100 olyan kulcsfontosságú oktatóra és kutatóra építene, akik képesek az újításra és az egyetem motorjai lehetnek. Ők olyan szakemberek, akik bármely vezető nemzetközi vállalatnál is helyt állnának. Az ő megbecsülésük, motivációjuk és aktív bevonásuk alapfeltétele az átalakulás sikerének.

3. Pilot program: a VIK mint indulási pont:

A projekt pilot formában, a Villamosmérnöki és Informatikai Karon (VIK) indulhatna el, hiszen a BME rektora maga is elkötelezett informatikus, aki alkalmas arra, hogy az átalakulást elindítsa. Az itt megszerzett tapasztalatok alapján az új modell kiterjeszthető lenne az egyetem egészére, sőt akár országos szinten is példaértékű lehetne.

4. Hallgatók integrálása a „vállalati” működésbe:

A hallgatók diplomamunkáikat és kutatásaikat már nem külső cégeknél, hanem az egyetem saját gazdasági társaságán belül végeznék el. Ez az oktatás gyakorlatiasabbá, közvetlenül a piac igényeire szabottá válna, miközben az egyetem számára is értékes szellemi termékeket hozna létre.

5. Mesterséges intelligencia mint stratégiai irány:

Az átalakulás központi eleme lehetne a mesterséges intelligencia (MI) innovációinak bevezetése és alkalmazása az egyetemi képzésben, kutatásban és fejlesztésben. Ez nemcsak az oktatás színvonalát emelné, hanem az egyetemet is a globális technológiai élvonalhoz csatlakoztatná.

Miért világújdonság ez?

Egy oktatási intézmény ilyen szintű átalakulása eddig példa nélküli. A BME lehet az első olyan egyetem, amely képes ötvözni a hagyományos felsőoktatási szerepét a versenyképes vállalati működés elveivel. Ez az innováció modellértékűvé válhat, és nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi felsőoktatási rendszert is új alapokra helyezheti.

Mi kell a sikerhez?

1. Kulcsemberek kiválasztása és motiválása: A projekt sikere azon múlik, hogy az egyetem legjobb szakembereit meg tudja-e nyerni az ügynek – nemcsak anyagilag, hanem az elképzelés iránti elköteleződéssel is.
2. Cégek és alumni támogatása: Az egyetemi gazdasági társaság létrehozása csak a BME alumni és a vállalati partnerek aktív bevonásával lehet eredményes.
3. Stratégiai vízió és menedzsment: Az áttörésmenedzsment egy olyan irányítási modellt kíván meg, amely rugalmasan reagál a kihívásokra, ugyanakkor határozottan halad a kitűzött cél felé.

Miért most?

A BME innovációs helyzetben van, amely lehetőséget teremt a megújulásra. Egy ilyen átalakulás elindítása nemcsak az egyetemet, hanem az egész magyar oktatási rendszert új szintre emelheti. Az időzítés kulcsfontosságú: ha most sikerül elindítani a projektet, az hosszú távon meghatározhatja a BME és az ország pozícióját a globális innovációs térképen.

A kérdés tehát adott: van 100 olyan megszállott szakember a BME-n, akik képesek elindítani ezt a forradalmi átalakulást?

Ez a projekt nemcsak az egyetem jövőjéről szól, hanem egy új korszak kezdetéről a magyar felsőoktatásban. Fontos lenne a fejlesztéseket országossá tenni. Célszerűnek látszik hálózatos klaszter szervezése, amelyet európai uniós pénzekkel az EIT támogat az iparral együttműködve. Ebben a BME vezető szerepe megkérdőjelezhetetlen!

A permanens megújulás éves megmérettetése a Kiváló Oktatók és Kutatók Elismerése: a Simonyi Károly Iskolateremtő-Díjjal. Ez a díj elismeri, tiszteli és ünnepli azokat, akik munkájukkal formálják a jövőt, akik jelentősen hozzájárulnak a jövő generációinak képzéséhez és inspirációjához. Végső soron ők a meghatározó professzorok a BME életében és megújulásában.

Végül, bár ez a rész talán jobban illene az előszóhoz, mégis a könyv végén kapott helyet, mivel befejezésként állt össze, és nem utolsósorban a mesterséges intelligencia alkalmazása révén is összefonódik a könyv szellemiségével: a kereszt, a háromszög, a téglalap és a gömb. Ezek a geometriai formák külön-külön is mély jelentéssel bírnak, de együtt szemlélve őket gyakran a világegyetem alapvető elemeinek és az emberi tapasztalatok különböző aspektusainak megjelenítésére használják. Vezérelvek a szervezetek innovációjában:

Kereszt:

A kereszt számos jelentéssel bír. Közös jellemzője, hogy két vonal találkozását jelképezi, ami lehet a földi és az isteni (vertikális és horizontális), az anyag és a szellem, vagy az emberi és az isteni közötti kapcsolat szimbóluma. Így a kereszt az egységet, az egyensúlyt és a találkozási pontokat jelképezi. Egyik irányban az én tudatot, az önismeretet, a motivációt, valamint a struktúrát, a hatalmat és a szervezetet jeleníti meg, míg a másik irányban a mi tudatot, a közösséget, és ebben az együttműködést szimbolizálja, ami a szervezéstudomány alapvető irányait is tükrözi.

Háromszög:

A háromszög a harmónia, az egyensúly és a tökéletesség szimbóluma. Spirituálisan gyakran az isteni hármasságot (például a kereszténységben az Atya, a Fiú és a Szentlélek) vagy a test-lélek-szellem egységét jelenti. Az egyetemi gondolkodás összetevői lehetnek. Például a háromszög összekapcsolja az iskolateremtők és tudásközösségük hálózatos együttműködését a hit gondolatával, jelezve a célszerűséget, a stabilitást és az erőt.

Téglalap:

A téglalap a stabilitás, a rend és a struktúra szimbóluma. Ez az alakzat a fizikai világot, a racionalitást és az anyagi valóságot képviseli. Egyszerűségével és szabályos formájával az ember által teremtett rendet és rendszereket jelképezi. Villamosmérnöki tanulmányaim során, a 60-as években, minden előadás a téglalap (input, output) megrajzolásával, mint rendszerrel indult.

Gömb:

A gömb a globális világot jelképezi. Az egység, a teljesség és a végtelenség szimbóluma. Mivel nincsenek élei vagy sarkai, a gömb az univerzumot, a teljességet és a tökéletességet képviseli. A szimbolikában gyakran az időtlenség, a teljesség és a tökéletes harmónia kifejezője.

Közös jelentés:

Ezek a szimbólumok együttesen az univerzum szerkezetét és az emberi tapasztalatok teljességét képviselik. A kereszt az egyensúlyt és a kapcsolatokat, a háromszög a gondolkodás alappilléreit, a téglalap a stabilitást és a rendet, míg a gömb a teljességet és a végtelenséget jelképezi. Együtt ezek az alakzatok az emberi tapasztalatok különböző aspektusait ölelik fel, az anyagi és spirituális világot egyaránt kifejezve. Ezek szolgáltatják a BME megújulásának komponenseit, és szimbolizálják e folyamat komplexitását is.

A szimbólumok képzőművészeti alkotásban a megújulás vizuális szimbólumává válhatnak.

Mai világunk egyúttal a multimédia hatása alatt áll. Indokolt a BME megújulását zenei szimbólummal, például saját Himnusz (szöveg és zene) megalkotásával érzelmileg kimutatni.

Minden javaslatunk a tapasztalatunkra is épül. Nem egyszeri, véletlen sikerek, hanem sokunk életműve a garancia, hogy gondolataink hasznosak lehetnek szeretett Alma Materünk megújulásának irányítói számára.   

Köszönetnyilvánítás

Az egyetemi képzés legnagyobb értéke az iskolateremtő mesterek munkássága. Ők azok, akik irányt mutatnak, és meghatározzák az ország szellemiségét, miközben generációkon átívelő hatásuk érezhető. Tanítványaik ma is emlékeznek rájuk, ötven év távlatából is tisztelettel gondolnak vissza rájuk. Ezek az iskolateremtők nem csupán tanárok voltak, hanem példaértékű életpályák követendő alakjai. A könyvsorozatunk is ezen szellemiség jegyében készült, hiszen a közreadott könyv jó része e hivatás iránti elkötelezettséget tükrözi.

Emléket állítunk Ladó László és Kindler József professzoroknak, valamint a Budapesti Műszaki Egyetem Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék alapítójának, Fáth János professzornak. Tisztelettel emlékezünk továbbá Magyari Beck István, Susánszky János és Szabó László professzorokra, valamint a közgazdaságtudományi egyetem nagy alakjaira: Kovács Sándor, Marosi Miklós és Máriás Antal professzorokra.

Simonyi Károly professzor úr, aki szintén iskolateremtő volt, egyszer így fogalmazott: „Pedagógus, szervező mérnök voltam.” Mi is ezen az úton járunk, és köszönettel tartozunk, hogy égi támogatásával még inkább megerősíthetjük a könyvben megfogalmazott gondolatokat. Napjainkban különösen nagy szükség van szervező szakemberekre, hiszen a különböző kultúrájú országokban, a kiépített infrastruktúra függvényében, az alkalmazások kialakítása alapvető jelentőséggel bír.

Elsőként szeretném kifejezni hálámat a Bársony Istvánnak, professzor úrnak, az MTA rendes tagjának,  aki személyes, baráti ajánló soraival reményeim szerint nagyban hozzájárul a könyv javaslatainak elfogadtatásához. A könyv megírásához értékes inspirációt nyújtott Simon Vilmos, a BME HIT tanszék docense, a PARIPA program alapítója és igazgatója, valamint Varga Pál, a BME TMIT tanszékvezető professzora. Hálás vagyok gondolataikért és támogatásukért.

Köszönet illeti mindazokat, akik bármilyen módon részt vettek a könyv megszületésében. Köszönöm mindenkinek, hogy velünk tartottak ezen a jövőt is bemutató és szolgáló úton. Külön köszönetet mondok Nahlik Gábornak a gondolatok megfogalmazásáért, Kádár Katalinnak a szerkesztésben nyújtott segítségéért, Sugár Karolinának a szervezőmérnökök megkeresésében nyújtott támogatásáért, valamint Henczi Lajosnak, Szigeti Tamásnak és Vecsenyi Jánosnak, akik hasznos tanácsokkal járultak hozzá a mű elkészítéséhez. Hálásan köszönöm mindenkinek, aki munkásságáról önéletrajz formájában beszámolt. Köszönöm a Kármán-házaspárnak a könyvsorozatom újratervezését és e kötet nyomdai előkészítését.

Külön köszönetet mondok Bakacsi Gyulának, Balaton Károlynak, Iványi Attila Szilárdnak, Kiss Istvánnak, Mészáros Tamásnak, Straub Eleknek és Tormási Györgynek a sokoldalú támogatásukért. Hálás vagyok minden támogatómnak, akik lehetővé tették a BME tudásközösség „mozgósítását”. Külön köszönet illeti Fodor Árpádot, Háry Andrást, Kapitány Andrást, Kátai Istvánt, Kelle Antalt, Németh Balázst, Pomázi Gyulát és Zámori Zoltánt, akik nemcsak írásaikat küldték el, hanem a gondolatok megerősítésében is segítettek.

Sajnálom, hogy néhányan a könyv összeállításában nem tudtak részt venni, mert munkájuk nem tette lehetővé a közös gondolkodást. Remélem, a jövőben lesz alkalmunk együtt dolgozni.

Erdősi Gyula

Függelék

1. függelék:  SIMONYI KÁROLY ISKOLATEREMTŐ-DÍJ

A díj célja, hogy megemlékezzen Simonyi Károly iskolateremtő egyéniségére és munkásságára, valamint a mobilitás naturális példaképére. A díj az oktatásban tevékenykedő mérnök elméleti és gyakorlati tevékenységének egységét szimbolizálja.Ez a díj az egyetemi oktatásban dolgozó iskolateremtők munkájának elismerését szolgálja, és alkotásaikat példaként állítja a szakmai közvélemény elé.

Kitüntetésre jogosultak

A díjat olyan iskolateremtők kaphatják, akik hosszabb időszakon keresztül kiemelkedő szerepet vállaltak tanszékük iskolateremtő tevékenységében, illetve kimagasló egyéni teljesítményt nyújtottak szakterületükön.

Adományozás

Évente egy díj adományozható, mely több arra érdemes és együttesen alkotó oktató, tudós között is megosztható.

Jelölés

A díjra a felsorolt követelményeknek megfelelő személyek jelölhetők. A nyilvános jelölést – az értékelés szempontjainak és a jelölés beérkezési határidejének közzététele mellett – minden évben meghirdeti az egyetem rektora az egyetemi újságban.

A díj tartalma

A kitüntetés plakettel, oklevéllel és pénzjutalommal jár. A plaketten a következő felirat szerepel:

SIMONYI KÁROLY ISKOLATEREMTŐ DÍJ

Továbbá: a díjazott neve és a kitüntetés évszáma. A plakett hátoldalán Simonyi Károly professzor képmását kell feltüntetni.

Az oklevél egyik oldalán a díjazott neve és a kitüntetés időpontja szerepel, a másik oldalon a díjazott életrajzát kell ismertetni. A díj elnyerésével a díjazott életműve a Pontus Kiadó "Iskolateremtők" című könyvsorozatában publikálásra kerülhet.

A díj elnyerésével a díjazott életműve a Pontus Kiadó "Iskolateremtők" című könyvsorozatában publikálásra kerülhet.

Döntéshozás

A díjról öttagú grémium dönt. A döntés-előkészítést az előzetesen megbízott rektorhelyettes végzi, mely során határoznak a pénzjutalom összegéről is. A díjat odaítélő grémium titkos szavazással, a jelöltek körét több lépcsőben szűkítve, egyszerű többséggel hozza meg döntését a díjazott személyéről. Előnyben részesül az, aki a megelőző három évben állami vagy egyetemi kitüntetést kapott.

Átadás

A kitüntetést évente, a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvényeihez kapcsolódva, ünnepélyes keretek között adja át a BME rektora.

2. függelék:  Egyetemi ipari szerződéses (KK) munkák (1963-1989)

A szervezés, vezetés, tervezés, informatika, innováció, költség-hozam-gazdaságossági számítás, értékelemzés, termelésirányítás, controlling, átvilágítás, készletgazdálkodás, szervezeti struktúra korszerűsítés tárgyú munkák többsége több évre szóló, illetve megújított szerződések alapján folyt, az alábbi vállalatok, intézmények megbízásai alapján:

1. Április 4-e Gépgyár
2. Bányászati Tervező Intézet
3. Budapesti Rádiótechnikai Gyár (BRG)
4. Csőszer
5. Egyesült Villamosgépgyár Vállalat (EVIG)
6. Fővárosi Tanács (a Sütőipari Vállalat fejlesztéssel tárgyába)
7. Ganz-Mávag Mozdony-Vagon és Gépgyár
8. Hajdúsági Iparművek
9. HUNGAROTEX Magyar Textil Külkereskedelmi Vállalat
10. HUNGEXPO Magyar Külkereskedelmi Vásár- és Propaganda Vállalat
11. Ipari Műszergyár, Iklad
12. Kohó- és Gépipari Minisztérium (KGM) Műszeripari Igazgatóság
13. KGM Ipargazdasági, Szervezési és Számítástechnikai intézet
14. KGM Távlati Fejlesztési Főosztály
15. KONTAKTA
16. LABOR Műszeripari Művek
17. LAMPART Zománcipari Művek
18. Magyar Államvasutak
19. Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár 
20. Magyar Kábelművek
21. Magyar Optikai Művek
22. Magyar Alumíniumipari Tröszt (MAT)
23. Magyar Posta
24. Mechanikai Művek
25. MEDICOR
26. Nehézipari Minisztérium Ipargazdasági és Szervezési Intézet
27. Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal
28. Országos Gumiipari Vállalat (a TAURUS jogelődje)
29. Szellőző Művek
30. Szerszámgépipari Művek Győri Célgépgyára
31. Szerszámipari Művek Fejlesztő Intézete
32. TECHNOIMPEX
33. Telefongyár
34. TuNGSRAM
35. Vilati

Az aláhúzott vállalatoknál végzett munkák különösen hozzájárultak a tananyagfejlesztéshez, pl.: Ikladon, a konvejorítás gyűrűződő rendszerkihatásainak megállapítása és a fejlesztés gazdasági számítás a gazdasági számítása.

3. függelék: A termelési rendszer (szervező)mérnök szakirány tanterv javaslata (1988) 

Tartalomjegyzék  

Előszó

1. Új elvek, módszerek és eszközök a mérnöki munkában
2. Az oktatásfejlesztés főbb jellemzői
3. A szakirány képzési célja
4. A szakirányhoz kapcsolódó fakultatív tantárgy blokkok kialakítása
5. A  aszakirány kialakításában közreműködő tanszékek
6. A szakirány kötelező tantárgyai
7. A választható tantárgy blokkok és tantárgyaik
8. A szakirány tantárgyi struktúrája
9. A szakirány tantárgyainak annotációja 

Előszó

Társadalmi, gazdasági kibontakozásunk programja fokozott mértékben kívánja előmozdítani a korszerű technikai, vezetési, szervezési ismeretek átvételét, honosítását, továbbfejlesztését. A kormány a gazdasági kibontakozás alapvető feltételének tekinti a munkafolyamatok jobb megszervezését, a munkakultúra emelését. A tudás felértékelődése a termelőerők fejlődésében az alkotó embert és a magasan kvalifikált munkát állítja középpontba. A tudományos ismeretek és a műszaki szakértelem fokozódó aktivizálása, az egyéni és kollektív kezdeményezések dinamizálása megköveteli a rendszerelmélet, az inter – (vagy multi -) diszciplináris közelítésmód érvényre juttatását.

Tanszékünk az interdiszciplináris ismeretekre épülő szakmák fontosságát Harsányi István Professzor vezetésével már korán felismerte, és közel negyven éves munkájával ezek kialakulását segítette elsősorban azzal, hogy a műszaki diszciplínákra építve ma minden nappali mérnökhallgatónak oktatja „Vállalati rendszer és gazdaságtan”, továbbá a „Vezetés és szervezés” című tárgyakat a Gépész-, a Vegyész és a Villamosmérnöki Karokon. 

Posztgraduális formában három évtizede folyik a gazdasági mérnök képzés. A gazdasági mérnökképzésen belül több ágazatot hoztunk létre, a jövő évtől tervezzük gazdasági mérnökeink szervezett továbbképzésének megvalósítását a Továbbképző Intézet keretei között. 

A tanszék kezdeményezésére 1974-ben a Villamosmérnöki Karon „szervező szakmérnök szak” indult. E képzés keretében – a Kar sajátosságaiból adódóan kiemelt jelentőségű a számítástechnika, a matematika vállalati szervezésben és vezetésben való alkalmazásának oktatása. A képzés korszerűsítése, továbbfejlesztése Papp Ottó adjunktus vezetésével (aki kezdettől a szak érdemi felelőse), Kocsis József docens, villamosmérnök kari csoportvezető irányításával folyamatban van. 

Az 1973/74. tanévben új oktatási feladatot jelentett a Gépészmérnöki Karon a termelési rendszerszak megindulása, amelynek kialakításában tanszékünk – elsősorban Ladó László egyetemi tanár és Szánthó Sándorné docens – kezdeményező szerepet töltött be. 

Az új szak specialitása volt, hogy az általános képzés keretében közel azonos arányban jelentek meg a konstrukciós, a technológiai és a gazdasági-szervezési jellegű tantárgyak.

Sok vonatkozásban hasonló jellegű a Vegyészmérnöki Karon az 1974/75. tanévben indult szervezőmérnök szak. E szakon a képzés célja olyan okleveles vegyészmérnök szakemberek képzése, akik megfelelő gyakorlat után képesek a vegyipari rendszerek működésével, tervezésével, szabályozásával, fejlesztésével és átfogó irányításával kapcsolatos műszaki – szervezési munkák ellátására. A szervező vegyészmérnökképzés koncepciójának és tantervének kidolgozásában Kindler József és Szabó Gábor docensek vállaltak jelentős részt. 

Tanszékünk a fenti eredmények bázisán, az előbbiekben vázolt társadalmi igények kielégítése érdekében a Gépészmérnöki Kar oktatási reformjának megvalósításában aktív szerepet vállalt és a korábbi termelési rendszerszak képzési célkitűzéseinek, tananyagának továbbfejlesztésére, az új szakirány és ezen belül fakultációk kialakítására törekszik. E törekvésünket, vállalkozásunkat mutatja be kiadványunk. 

A tanterv javaslat kidolgozásában közreműködtek: 

Dr. Ladó László egyetemi tanár

Dr. Erdősi Gyula egyetemi docens

Dr. Nahlik Gábor egyetemi docens

Dr. Bálint Sándor egyetemi adjunktus

Dr. Farkas András egyetemi adjunktus

Dr. Kapitány András egyetemi adjunktus

Dr. Kasza Jenő egyetemi adjunktus

Dr. Maczó Kálmán egyetemi adjunktus

Dr. Romhányi Gábor egyetemi adjunktus

Dr. Koltai Tamás egyetemi tanársegéd

Zámori Zoltán egyetemi tanársegéd

Nemeslaki András tudományos ösztöndíjas 

1. Új elvek, módszerek és eszközök a mérnöki munkában

A tudományos – technikai fejlődés, egyes területeken forradalom eredményeként nagy intenzitással, szinte robbanásszerűen bontakoznak ki az innovációs folyamatok. Ilyenkor a vállalatok belső folyamatai, kapcsolatrendszere, kooperációs- és versenyhelyzete gyorsuló módon változik. Új produktumok (szolgáltatások), új technológiák, új szerezeti megoldások stb. keletkeznek. A megújhodási láncreakció behálózza az innováció centrumát és környezetét. Így jellemezhető napjainkban a mikroelektronika, a robot- és biotechnika gyakorlati térhódítása. Fontos célkitűzés más területeken is az innováció gyorsítása. 

A tudományos-, technikai-, és informatikai forradalom eredményeként a belátható jövőben a tervezéstől a gyártásig automatizált egységes folyamatot megvalósító gyárak, CÍM (Computer Integrated Manufacturing) fokozatos létrehozásának igényével kell számolni. Többek mellett ez is indokolja a számítógéppel segített tervezési, gyártási (CAD, CAM, CAE, CAQ stb.) rendszerek fejlesztését és gyorsított elterjesztését. Ez nálunk fejlettebb országok gyakorlatából ismerten innovációs- és informatikai projekt-teamek munkájával valósul meg. Ebbe az egész társadalmat átszövő innovációs folyamatba, új típusú mérnökök képzésével célszerű a műszaki felsőoktatásnak is bekapcsolódnia. 

2. Az oktatásfejlesztés főbb jellemzői

A vállaltoknál fontos követelmény az igen kis ciklusidővel, permanens módon folyó megújulás. Ezeknek korszerű ismeretekkel rendelkező, és azokat újszerű módon kombinálni képes, minél több újat létrehozni és megvalósítani tudó mérnökre van szükségünk. Az új típusú szakember az innováció egyik alapvető „emberi tényező”-je, aki a mérnöki szakmáját kiválóan ismerő, műszaki-gazdasági és emberi problémák megoldását az ötlettől a megvalósulásig végigvivő, több szakember csoportmunkájának kreativitását és hatékonyságát korszerű módszerek alkalmazásával növelő specialista. 

Menedzselés nélkül nincs innováció. A legjobb elképzelések is meghalnak, ha nem biztosított ú.n. áthajtásuk, vagyis következetes, sokszor erőszakos megvalósításuk. Olyan gépészmérnököre is szükség van, akik feladata a piaci szükségletek ismeretében ötletek serkentése, és szűréseikben a realizálás feltételeinek és hatékonyságának biztosításával való alkotó résztvétel. Alkamazásuk a vállalat több szakmai ismeretét szintetizáló problématerületein, a döntések előkészítésében és az innovációs folyamatok gyorsításában előnyös. 

3.  A szakirány képzési célja 

A szakirány azt a már beigazolódott vállalti igényt hivatott kielégíteni, hogy a szükségesek viszonylag univerzális gépészmérnökök is, akik egyaránt rendelkeznek konstrukciós és technológiai ismeretekkel, de az objektum, vagy technológiaorientált specializálódás helyett főleg a vezetés és szervezés fogalomkörébe tartozó ismeretekkel bírnak. Ezért a szakirány képzési célja olyan általános műszaki, továbbá meghatározott konstrukciós, technológiai vezetési, alkalmazott informatikai és gazdaságtani ismeretek elsajátíttatása, amelyek a szakirányban végző okl. gépészmérnököket arra készítik fel, hogy más alapképzettségű szakemberekkel együttdolgozva képesek legyenek vállalati szintű tervezési, szervezési, műszaki fejlesztési és értékesítési, az innovációs tevékenységet elősegítő döntések rendszerelméletű, komplex előkészítésében és azok realizálásában való alkotó részvételre, különösen a termelés műszaki előkészítése, végrehajtása és realizálása, illetve az innovációs és logisztikai folyamatok területén, ideértve a különféle funkciók számítógépi támogatását, az emberi, műszaki és gazdasági szempont összehangolt érvényesítésével.

3. A szakirányhoz kapcsolódó fakultatív tantárgy blokkok kialakítása

A Gépészmérnöki Kar koncepciójának megvalósítása 

A mérnökképzés keretében minden fejlett iparral rendelkező országban a mérnöki szakmai tevékenység tartalmát meghatározó természettudományi és műszaki ismeretek mellett nyújtanak másokat is, így elsősorban társadalomtudományiakat, és sajátos „integrált” ismereteket is, mint amilyen pl. a „Vezetés és szervezés”, a „Vállalati rendszer- és gazdaságtan”. Egyes speciális szakokat kivéve ez utóbbiak részaránya kicsi, ami főleg olyan témák oktatását zárja ki, amelyek sajátos menedzselési munkák ellátásához lennének mind több fiatal mérnök számára szükségesek. 

A Gépészmérnöki Karon a szakirányú képzés (pl. Termelési rendszer) ismereteinek bővítésére ún. fakultatív tantárgy blokkok kerülnek kialakításra, amelybe tartozó tárgyak a teljesen szabadon választható tárgyak óraszámával együtt jelentős órakeretet (18+6=24 óra/hét) nyújtanak korszerű ismeretek alkalmazásszintű elsajátítására. 

Az említetteken túlmenően e képzés további főbb ismerettartományai: döntéselmélet és módszerek koncepcióalkotás és stratégia kidolgozása, marketing, innováció kutatás és tervezés, alkalmazott informatika és végül az emberi tényezőkre vonatkozó ismeretek. A fenti cél elérését jól szolgálja a fakultatív tantárgy blokkok kialakítása, amely azt jelenti, hogy a szakirányú képzést követően a fakultációk tárgyai szabadon választhatók lennének, oly módon hogy a gépészmérnök hallgatók szakiránytól szinte függetlenül felvehetnék a tantárgy blokkba tartozó tárgyakat.

4. A tervezett tantárgy blokkok képzési célkitűzései 

A gyakorlati tapasztalataink igazolják, hogy a vezetési-szervezési ismeretek, módszerek alkalmazása a mérnöki munka hatékonyságát több területen fokozhatja, amelyekre való felkészülést az alábbi fakultációkon szerzett ismeretek segíthetik: 1. Alkalmazott informatika  2. Termelésirányítás és logisztika 3. Innovációs menedzsment 4. Minőség és megbízhatóság. A felsoroltakon kívül elképzelhetők más fakultációk is. Ez a struktúra nyílt, az igények és a lehetőségek figyelembevételével bővíthető. A tantárgy blokkok képzési célkitűzései a következők:  

Az „Alkalmazott informatika” tantárgy blokk 

A hallgatók e képzés eredményeként a szoftver célját, tartalmát tudják újszerűen meghatározni és alkalmazás szintű orgver ismeretekkel rendelkeznek. Az „Alkalmazott informatika” fakultáció főként számítástechnikai, gépész informatikus képzésben részesült és érdeklődésű hallgatók részére előnyös. A hallgatók a vállalati munkatámogató (CAD/CAM/CÍM) és hálózatos vezetői informatikai projektek menedzselésére válnak képessé. Diplomatervük célszerű, ha vállalati, lehetőleg működőképes informatikai rendszerek kialakításával foglalkozik.

A „Termelésirányítás és logisztika” tantárgy blokkok 

A korszerű gyártórendszerek eredményes működtetésében a környezet igényeihez való rugalmas alkalmazkodás, a versenyképességben többek mellett a rövid átfutási idők biztosítása stb. a termelésirányítás hatékonyságának növelését követelik meg, amely integrált informatika és logisztikai rendszerek működtetése nélkül ma már egyre kevésbé lehetséges. Ez a fakultáció felkészíti hallgatóit a számítógéppel támogatott termelésirányítási-logisztikai rendszerek tervezési és szervezési feladatainak megoldására oly módon, hogy a CÍM koncepcióját is figyelembevéve az ehhez szükséges tevékenységeket projekt-team munkában, korszerű módszerek alkalmazásával legyenek képesek végezni.

Az „Innovációs menedzsment” tantárgy blokk

Ez a fakultáció a vállalti megújhodást támogatja azzal, hogy a hallgatóit felkészíti a gyártmány és gyártás innováció létrehozására. Olyan innovációs projekt menedzserek képzése a feladata, akik szociálpszichológiai, alkotás lélektani és más, elsősorban vezetési, gazdasági és szervezési ismeretek elsajátítása útján felkészültek alkotó teamek munkájának kialakítására. Emellett a hallgatók rendszerelméleti ismeretek és rendszerelemzési eljárások birtokában önálló feladatok megoldására is alkalmasak. A fakultáción belül jellemző tárgyak a marketing, a vállalati innováció kutatása, tervezése és megvalósítása. 

Az „Innovációs-menedzsment” fakultáció hallgatói a témába vágó pénzügyi és jogi problémák felismerésére és részbeni megoldására is felkészülnek. A hallgatók kisebb vállalati ötletek feltárását és megvalósításának megtervezését hallgatói team munkában, projekt-menedzsment módszerek alkalmazásával végzik. Az alkalmazási készség fejlesztése érdekében célszerű, hogy a felsőbb évfolyamokon a vállalatokhoz kihelyezett „műhelymunka” valósuljon meg.

A „Minőség és megbízhatóság” tantárgy blokk

Ezt a fakultációt választó hallgatók a minőség tervezés, szabályozás és ellenőrzés, továbbá a megbízhatósággal kapcsolatos vállalati tevékenységek korszerű ismeretekre (matematikai statisztika, megbízhatóság elmélet stb.) épülő hatékony ellátására lesznek képesek valójában a hallgatók ilyen témájú összetett problémák megoldására és ezzel a kérdéskörrel foglalkozó projektek menedzselésére válnak alkalmassá. Ezért a hallgatók minőségszabályozási, megbízhatóság-elméleti és méréstechnikai szaktárgyakat vesznek fel stúdiumként.

A szükséges tananyag rendelkezésre állásának helyzete 

A Tanszékén a bemutatott és tervezett képzési területen az elvi és módszertani tananyag döntő része az utóbbi években részben „házi” tananyagfejlesztésünk részben a BME Mérnöki Továbbképző Intézet tanfolyamain és az országos vezetőképzésben már 20 éve folyó aktív részvételünk révén szisztematikusan fejlődött, szinte arról van szó, hogy a meglévő modulokat az új szemlélet szerint rendezzük. A kutató bázis alapjai is adottnak vehető. Az alkalmazott informatikai ágazat professzionális személyi számítógép hálózat fokozatos kialakítását igényli, amely a Gépészmérnök kari számítástechnikai (a G6-os) koncepció realizálásával elindult.

4. függelék: Főbb mérnöki tevékenységek 

KÖZÖS TEVÉKENYSÉGEK:

1. Kutatás és Fejlesztés (K+F+I)
2. Interdiszciplináris együttműködés

INNOVÁCIÓS MÉRNÖK:

1. Új technológiák és termékek fejlesztése
2. Prototípusok és tesztelés
3. Projektmenedzsment
4. Szellemi tulajdon védelem
5. Piaci kutatás és elemzés
6. Fenntarthatósági innováció
7. Képzés és tudásmegosztás

Általános SZERVEZŐ MÉRNÖK:

1. Folyamatinnováció
2. Technológiai Integráció
3. Adatalapú Döntéshozatal
4. Erőforrás-optimalizálás
5. Ellátási Lánc Innováció

AI MÉRNÖK:

1. Adatgyűjtés és előkészítés
2. Modellezés és algoritmusfejlesztés
3. Gépi tanulás
4. Integráció és implementáció
5. Tesztelés és validáció
6. Optimalizálás és finomhangolás
7. Dokumentáció és karbantartás

AI szervező MÉRNÖK:

1. Adatok gyűjtése és előkészítése
2. Modellek és alkalmazások fejlesztése
3. Algoritmusok optimalizálása
4. Rendszerek integrálása
5. Kísérletezés és tesztelés
6. Dokumentáció és jelentéskészítés

A tudásközösség tagjai titulusokkal

A fotók listája

1. A könyv 3 oldalán: Farkas András portré
2. Dr. Farkas András aláírása:

3. HIT modell szimbólum (ChatGPT)

4. SIMONYI KÁROLY:

5. LADÓ LÁSZLÓ:

6. KINDLER JÓZSEF:

7. A halhatatlanok tűzzománc tablója (a levelek nevekkel):

8. Az AI és az együttműködés

9. Tevékenységterületek (levelek) (Kelle Antal)

10. Fodor Árpád: Értékelemzés:

Tartalomjegyzék

Összefoglaló

Ajánlás

Az iskolateremtők

Sorozatszerkesztői előszó

Előszó

Bevezetés 

IN MEMORIAM FARKAS ANDRÁS

Kell ott fenn egy Tanszék! 

A Ladóiskola tagjaként

Gáspár Péter Pál: Barátom, András!

Henczi Lajos: Töredékek András barátomról

1. fejezet: AI TRENDEK 2024
2. fejezet: TEVÉKENYSÉGTERÜLETEK INTERDISZCIPLINÁRIS TEAMEKBEN 
3. fejezet: ÜZLETI FOLYAMATOK 
4. fejezet: AZ ISKOLATEREMTŐK

Kindler József: Aki vállalta a fáradtságos újrakezdést!

Sugár Karolina: Vezérigazgató képzés? 

Havass Miklós: Az Egész 

Nahlik Gábor: Ladó László professzor úr 50 évre látott előre

Papp Ottó: Egy iskolateremtő, bátor ember

Zoltayné Paprika Zita: Mindnyájan Kindler József köpönyegéből bújtunk elő

5. fejezet: A MAGYAR SZERVEZÉSTUDOMÁNYI ISKOLA  (MSZI)

Magyari Beck István: Az MSZI

Vecsenyi János: Szabó László

Szintay István: Susánszky János 

Baross Szabolcs: Az MSZI alapítóatyákkal

6. fejezet: AZ IPARI ÜZEMGAZDASÁGTAN TANSZÉK (1953-1986)

A tanszék

Harsányi István tanszékvezető (előzmények)

Fáth János a tanszék alapító

Ladó László az iskolateremtő

Kindler József a kutató-fejlesztő

Kocsis József: Új csapat, új irányzatok a tanszéken az 1960-as években

Kocsis József a folyamatok tudósa

Nahlik Gábor a magyarországi Open University létrehozója

7. fejezet:  A SZERVEZŐMÉRNÖK KÉPZÉS

A tanszéki Innovációs Menedzsment

A tanszék szerepe a gazdaságirányítási reformban

Industrial Engineering

AI MÉRNÖK képzések 

A SZERVEZŐMÉRNÖKÖK (CVk)

Agárdi György (1955-) okl. gépészmérnök (BME, 1979), okl. informatikai rendszerszervező (SZÁMALK,1989)

Bendzsel Miklós (1953-) okl. gépészmérnök (BME,1976), okl. mérnök-közgazdász (MKKE,1983), egyetemi doktor (MKKE,1984)

Cs. Nagy Géza (1956-) okl. gépészmérnök (BME, 1981), PhD (PTE, 2011), habil (2017), Nukleáris  környezetvédelmi szakmérnök (2021)

Fodor Árpád (1952-) okl. gépészmérnök (BME,1977), okl. gépipari gazdasági mérnök (BME,1986) Certified Value Specialist (CVS-Life), Professional in Value Management (PVM), a MicroVA Fejlesztő Bt. volt ügyvezetője, a Society of American Value Engineers International (SAVE International) tagja

Grósz Péter (1952-) okl. gépészmérnök (BME,1976), okl. gazdasági mérnök (BME.1982)

Gyarmati János (1970-) okl. gépészmérnök (BME, 1994), MBA

Háry András (1975-) okl. gépészmérnök, minőségmenedzsment modul (BME, 1998), PhD (BME, 2004)
Kapitány András (1955-) okl. gépészmérnök (BME,1979), okl. munkavédelmi szakmérnök (BME,1984), egyetemi doktor (BME,1985), MBA (1994) London Business School és a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem közös, angol nyelvű képzésben, okl. mérlegképes könyvelő (2002)

Kátai István József (1950-) okl.gépészmérnök (BME,1976), okl. gazdasági mérnök (BME,1980), okl. könyvvizsgáló

Kelle Antal  (1953-) okl. gépészmérnök (BME, 1978), DLA - művésznevén ArtFormer - az MTA-SZIMA akadémikusa

Kiss Péter (1959-2014)  okl. gépészmérnök (BME, 1983), magyar politikus (MSZP), országgyűlési képviselő

Lublóy Géza (1952-) okl. gépészmérnök (BME, 1977), okl. testnevelő, kosárlabda edző (TF, 1980), okl.  közgazdasági szakokleveles mérnök (PSzF, 1998)

Majercsik Krisztina (1955-) okl.gépészmérnök (BME, 1978)

Makádi András (1955-) okl.gépészmérnök (BME,1977), okl. gazdasági mérnök (BME,1981), műszaki doktor (BME,1987)

Michelberger Pál (1964-)  okl. gépészmérnök (BME, 1988), integrált menedzser-gazdasági mérnök (BME, 1997), PhD (ZMNE, 2005), habil (Óbudai Egyetem, 2015)

Németh Balázs (1972-) okl. gépészmérnök (BME, 1995), PhD (BME, 2000) közgazdaságtudomány területen Total Quality Management

Pataki Éva (szül.: Nádas Éva) (1954-)okl. gépészmérnök (BME, 1977) 

Pomázi Gyula Zoltán (1967-) okl. gépészmérnök (BME, 1989)

Roszik György (1953-) okl. gépészmérnök (BME, 1977), okl. mérnöktanár (BME, 1978).

Sugár Karolina (1954-) okl. gépészmérnök (BME,1977),  okl. mérnöktanár (BME,1977), okl. ergonómiai szakmérnök (BME,1981)

Szalek Ewa (1956-) okl. gépészmérnök (BME, 1981), okl. mezőgazdasági számítástechnikai szakmérnök (Pannon Agrártudományi Egyetem, 1996)

Szórád József (1952-)  okl. gépészmérnök (BME, 1977), PhD, habil

Walter Ferenc (1935-) okl. villamosmérnök a híradástechnikai és gyengeáramú szakon (1958), okl. villamosmérnök szervező szakmérnök (1980), egyetemi doktor, rendszerelemzés és operációkutatás szaktudományból (1982)

Zámori Zoltán (1957-) okl. gépészmérnök (BME, 1970), egyetemi doktor (BME,1989)

A TUDÁSKÖZÖSSÉG MUNKÁSSÁGA (CVk)

Záró gondolatok

Köszönetnyilvánítás

Függelék

1. SIMONYI KÁROLY ISKOLATEREMTŐ - DÍJ
2. Egyetemi ipari szerződéses (KK) munkák (1963-1989)
3. A termelési rendszer (szervező) mérnök szakirány tanterv javaslata (1988)
4. Főbb mérnöki tevékenységek 

A tudásközösség tagjai titulusaikkal

Fotók jegyzéke

Lábjegyzetek

Angol nyelvű tartalomjegyzék és rezümé

English Table of Contents and Summary

 

Gyula Erdősi:

AI for the Renewal of BME (Budapest University of Technology and Economics)

 

Summary

István Bársony: Recommendation

László Sólyom: THE SCHOOL CREATORS

Serieseditor’spreface

Preface

Introduction

 

IN MEMORIAM ANDRÁS FARKAS

 

There Must Be a Department Up There!

As a Member of the Ladó School

Péter Pál Gáspár: My Friend, András!

Lajos Henczi: Fragments About My Friend András

Chapter 1: AI TRENDS 2024

Chapter 2: ACTIVITIES IN INTERDISCIPLINARY TEAMS

Chapter 3: BUSINESS PROCESSES

Chapter 4: THE SCHOOL CREATORS

 

József Kindler: He Took on the Arduous Restart!

Karolina Sugár: CEO Training?

Miklós Havass: The Whole

Gábor Nahlik: Professor László Ladó Saw 50 Years Ahead

Ottó Papp: A School Creator, a Brave Man

Zita Zoltayné Paprika: We All Came Out of József Kindler's Coat

 

Chapter 5: THE HUNGARIAN SCHOOL OF ORGANIZATION SCIENCE (MSZI)

 

István Magyari Beck: The MSZI

János Vecsenyi: László Szabó

István Szintay: János Susánszky

Szabolcs Baross: With the Founding Fathers of the MSZI

 

Chapter 6: THE DEPARTMENT OF INDUSTRIAL MANAGEMENT (1953-1986)

 

The Department

István Harsányi as Department Head (Background)

János Fáth, the Founder of the Department

László Ladó, the School Creator

József Kindler, the Researcher-Developer

József Kocsis: New Team, New Directions at the Department in the 1960s

József Kocsis, the Scholar of Processes

Gábor Nahlik the founder of Open University in Hungary

 

Chapter 7: THE INDUSTRIAL ENGINEERING TRAINING

 

Departmental Innovation Management

The Department's Role in Economic Management Reform

Industrial Engineering

AI ENGINEERING TRAINING

 

THE INDUSTRIAL ENGINEERS (CVs)

THE KNOWLEDGE COMMUNITY (CVs)

 

Closing Thoughts

Acknowledgements

 

Appendix

 

1. KAROLY SIMONYI SCHOOL CREATOR - AWARD

2. University Industrial Contractual (KK) Works (1963-1989)

3. Proposal for the Curriculum of the Production Systems (Organization) Engineering Specialization (1988)

4. Major Engineering Activities

Titles of the Members of the Knowledge Community

List of Photos

Footnotes

 

The application of artificial intelligence (AI) across various disciplines and fields can signify a real breakthrough for many industries. AI integration encompasses engineering, informatics, statistics, psychology, cognitive sciences, and other areas. This interdisciplinary approach allows for more effective application of AI technologies in solving diverse problems by combining the knowledge and techniques of different fields. Breaking down the boundaries between industries and disciplines is crucial for the successful application of AI. For example, in healthcare, engineers using AI develop machine learning models for diagnosing and treating diseases, while in the automotive industry, they participate in the design and testing of autonomous vehicles. The role of AI organization engineers is thus fundamental in the efficient integration of AI technologies and promoting collaboration between different industries.

The purpose of the commemorative book is to bear witness. The first three chapters are about "future tasks." The approach to problems and the mode of cooperation of the founders of the MSZI school are important. This is the solid foundation from which the organization engineering education can be rebuilt, why it is worth reflecting on the development of organization engineering education over the past 50 years, and how to bridge the gap between users and application developers. The "AI ORGANIZATION ENGINEER" encourages critical thinking and opens new perspectives in technological and organizational development.